Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi (1950-ig Kispesti) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1955 (HU BFL XXXV.111.a/3)

1955-07-07

I iiimi r-ww«|,-3- j Fonyó elvtársnő , mint az egyik brigád tagja úgy látja, hogy a jelentés nem 9 I tükrözi a brigád vizsgálata nyomán feljött tapasztalatokat, többek között > azt sem, hogy a pártszervezetek részéröl általános panasz, hogy a kér. PVB csak a titkárokkal foglalkozik. Ez vetődött fel^pl. az E.K.M.-ben Klein elv­tára részéről. Fonyó elvtársnő szerint a jelentés nem mutatja meg azt sem, hogy bár vannak hibák az üzemi Pb.-ok kádermunkájában is, de még nagyobb hi­ányosságok vannak a decentralizált alapszervezetekben a káderekkel való fog­lalkozás tekintetében. Nem ért egyet a jelentés azon megállapításával, hogy a hatáskörökre vonatkozóan csak a névsorok vannak meg az üzemekben, mert a Gránitban és más üzemi Pb.-nál is már az anyagok is majdnem mind teljesek. Egyetért azzal, hogy a pártiskolát végezett elvtársakkal való foglalkozás területén is van sok hiányosság, de a maga részéről tud példát arra is, ami­kor sok és alapos foglalkozás ellenére sem tudott eredményt elérni, pl. Ko­­ezor elvtársnál, a Gránit gyári PVB ágit.prop. felelősénél. Nem ért egyet azzal a megállapítással, hogy káderszükséglet esetén az üzemi PVB a személy- 1 zeti osztályhoz szaladgál, mert legfeljebb csak arról lehet szó, hogy kiké­rik a személyzeti- osztály véleményét is valakiről. A brigád munkával kapcso­latban azt állapítja meg, hogy a maga részéről sokat tanult belőle és sok se­gítséget jelent szamára a további munkában. Kasoly elvtárs egyetért azzal, hogy sok pártiskolát végzett elvtárs nem vé­gez "partmunkát, de ezt nem mind azért teszi, mert nem akar, hanem mert nem ■ ’gfelelően foglalkoznak velük, s bár akad olyan is aki nem akar, de ezek­nek adnagy bizonyos türelmi időt és ha akkor sem hajlandók munkát vállalni, vissza fogják minősitani őket tagjelöltté. Ami a jelentéssel kapcsolatos bí­rálatot illeti, véleménye szerint a jelentés célja az volt, hogy a kerület káderhelyzetét mutassa be, s a brigádok munkája ehhez csak eszköz volt, bár az ő véleménye is az, hogy néhány kérdést mélyebben lehetett volna fejteget­ni, pl. a funkcionáriusokkal való foglalkozás kérdését, mely téren a kér. PVB részéről is van hiba, amelyet önkritikusabban kellett volna felvetni. Itt elsősorban arról van szó, hogy nemcsak a titkárokkal, hanem a pártveze­tőségek többi tagjaival is foglalkozni kell, valamint a gazdasági és tömeg­szervezeti funkcionáriusokkal, mert a párt politikájának a megvalósítása lé­nyegében ezeknek munkáján múlik. Erre van törekvés a V.Cs. Traktorgyári PVB részéről is és elmondja, hogyan kívánják megoldani pl. az üzemben a MÖHSZ vezetőjének problémáját is. az idősebb elvtársak megbecsülése terén eredmény­ről beszél V.Cs. Traktorgyári viszonylatban is, bár szerinte is vannak még mindig ott idős elvtársak nekik nem megfelelő munkaterületen, mint pl. Oláh Xci Szelőczei elvtárs, akiknek helyzetét a közeljövőben együttesen megbeszé­lik az igazgatóval és a személyzeti vezetővel. A kádernapló vezetésével és feljegyzés készítésével kapcsolatban felvetett kérdésben az az álláspontja, hogy a kettő egy, sőt szerinte a feljegyzés még többet is jelent, ezért nem lehet hiba, ha a Férfiruhagyárban nem vezetnek naplót, de feljegyzéseik van­nak. Csathó elvtárs az idős elvtársak politikai képzettsége továbbfejlesztésének szükségességéről beszél, mert tapasztalata szerint sok ilyen elvtárs részé­­. ről. ellenállás van egyes kérdésekben nem azért, mert nem akarják a szocia-^ lizmust építeni, hanem mert politikailag nem fejlődtek. Egyébként a jelentés elkészítésével kapcsolatban a kádermunkára vonatkozó irodalom tanulmányozásá­nak hiányát látja. Szőcs elvtárs szerint a jelentés nem eléggé tükrözi a káderhelyzettel kapcso­latos lizérriT problémákat annak ellenére, hogy a jelentés az egész kerület ká­derhelyzetének megvizsgálását tűzte ki célul. Véleménye szerint a jelentésben vannak olyan megállapítások, amelyek lehet, hogy megfelelnek a valóságnak, de hiba, hogy nem támassza alá azokat példával, amelyek tanulságul szolgál­hatnának a kadermunka megjavítása érdekében. Elmondja továbbá, hogy saját maga sem érzett elég felelősséget a hozzá tartozó káderekkel való tervszerű foglalkozásért, s ez csak akkor jutott eszébe, ha találkozott az illető elv­társakkal, s éppen ennek a következménye, hogy káderszükséglet esetén ötlet­szerű a kiválogatás. A káderekkel való foglalkozás elhanyagolása tekinteté­ben olyan módon nem ért egyet ezzel, mint ahogy Klein elvtárs esetében fel­vetődött, mert saját maga is meggyőződött róla, hogy foglalkozott vele Somo­gyi elvtársnő és Tóth elvtárs, sőt ő maga is. Azzal egyetért, hogy a káderek | 4 ’y-:- •­­- ______________________. ;r ; , __________ .. .......................................• ••• ,................. •............................... . ' . ... ...................______________

Next

/
Thumbnails
Contents