Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XXI. Kerületi (1950-ig Csepeli) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1954 (HU BFL XXXV.110.a/3)
1954-10-07
' ........> | ff 5 I a művezető igazolta a munkalapot. Ugyanitt az egyik - egyébként jő szakmunkás brigádvezető - a normák megfogáséra úgy reagált, hogy elment a vállalettől. 5./ Az önköltség emelkedését befolyásolta az a tény is, hogy a fizikai dolgozók létszámának csökkenésével nem tartott lépést az improduktív létszám alakulása. Mig januárban 2474- fő volt fizikai és 893 improduktív dolgozó} 36 %, addig VIII.hóban 1793 " " 776 » " 42 % Hogyan alakult ezekután a tröszt önköltségi mutatója? Az első félév önköltségét túlléptük 16.2 fs-al. Ebből anyagra esik: 3*4 fo 1423/m munkabérre: 9*7 % 4o65/m rezsire: 3«1 % 1355/m = 6843/m E néhány -adat is mutatja, hogy nagy aparátussal rosszul dolgoztunk. A tarthatatlan helyzet megváltoztatáséra elrendelte a Miniszter elvt.,hogy Vissza kell voinni az aparátust. így a volt 23-ös tröszt és 5 vállalatéból egy vállalatot szerveztünk a 25. sz. . 11. Építőipari Vállalatot. Az összevonás után 24 cJo- lesz az improduktív létszám, Ez egy lépés ahhoz, hogy szervezettebb és közvetlenebb legyen a munkahelyek irányítása, hogy komoly javulás legyenszüksóges olyan pártszervezetek létrehozása, melyek hatásos ellenőrzést és irányítást tudnak adni. Az építőipari pártszervezetek a tröszt területén ennek a követelménynek eddig nem tudtak eleget tenni. A XXl. kér. Építőipari pártszervezetek munkájára áttérve mindenek előtt beszélni kell arról, hogy a Pártbizottság,a kér. P.V.B. maga sem foglalkozott az építőipar problémáival, hót jellemző példát kivánok erre felhozni: A múlt év elején a tanács rendezésében volt egy közegészségügyi értekezlet, ahol az előadó orvos úgy apostrofálta az építőipari dolgozókat, hogy "azok soha sem szerették a rendet". Ezen az értekezleten jelen volt a P.B. egyik tagja is, aki nem tiltakozott ilyen, lényegében reakciós megnyilatkozás ellen, akkor, amikor közismert az épitő ipari dolgozók forradalmi tradíciója. A másik a közelmúlt példája. A tröszt alapszervezetének ismételt noszogatására foglalkozott a csepeli építőipari pártszervezetek problémáival, a racionalizálás nagy munkájával. A tröszt és vállalatai összevonása igen nagy és felelősségteljes feladat elé állította a gazdasági vezetőket és nem kisebb mértékben a pártszervezeteket . Meg kell azt is mondani, hogy van javulás az utóbbi időben e téren azonban ez nem kielégítő. Ez vonatkozik az építőipari pártszervezetek munkájára is. Vegyük sorba: A pártmunka általában; A pártmunka színvonala igen alacsony, szektáns jellegű, a hangulat uszályában kullogd. Szubjektiven magáévá teszi a hangoskodók sokszor jogtalan követelését, nem látja tártunk útmutatása helyes végrehajtásának útját. Olcsó, személyi népszerűségért súlyos hibák felett elnéztek a pártszervezetek vezetői, igen jellemző erre a Szigetszentmiklósi párttitkár pédlája /Cser/ aki úgy agitált a mostani jegyzés alkalmával, hogy maga sem jegyezte le penzumát és mentséget keresett másoknál is. Ugyanez az elvtárs, amikor feltettük a kérdést, hogy vájjon mint függetlenitett párttitkár nem érzi azt, hogy maga is felelős ezekért a súlyos hibákért amelyek a munkahelyen vannak és, hogy miért nem számoltatja be az épitós vezetőit azt válaszolta: mit csináljak, nem tudok számolni. Valamivel jobb volt a helyzet a szak- és segódipari vállalatnál, de a gazdasági ellenőrzés és beszámoltatás itt sem történt meg. A 25/1-QS vállalatnál ez óv elején mutatkozó felélénkülés a pártmunkábah visszaesett és egyének érdekének védelmére szorítkozott. A pártszervezetek nevelő munkája: Az építőknek - az államosítás után gyors ütemben történt felfejlesztés folytán - nagyrésze vidéki, uj ipari munkás. Szabadtéri, vándor jellegénél fogva nehezen szokik össze egyegy gárda. Éppen ezért nehéz olyan állandó jellegű népnevelő gárda kiéq.'/'
