XXXV.10.c.1957. / 223. Művelődésügyi Minisztérium MSZMP Bizottsága. 1957.07.05. - 1957.12.21. Jelentések a Művelődésügyi Minisztériumban a racionalizálás lebonyolításáról, minisztériumi káderhelyzetről, pártcsoportok munkájáról
Ft Majd november közepe táján sürgettük a kiadókat és próbáltunk terveket kidolgozni, mit lehet megjelentetni még abban az évben s a könyvárusitást megszerveztük és selejtlistákat állítottunk össze, főleg azért, hogy kiválogassuk, mely könyveket lehet árusítani és a Párisi Nagy Áruházat átadguk a belkereskedelemnek. November közepe táján megalakult az MSZMBöszervezet. Nyolc elvtárs aiakitotta meg: Yldáné, Pálam, Propper,..j£i_ss LászlóHollai, Czéhné, jrQllak es Derxne—elvtarsak. Dgy ,kialakult az a szilárd mag, amelyre később a pártszervezet felépült# Ezek az elvtársak a régi tagság jelentős részével beszéltek, azonban tartottak a provokációtól /főleg néhány volt MDP-tag megjegyzéséből, vagy vélt megjegyzéséből indulták ki/ es ezért a pártszervezetről később is titokban szereztek értesülést a KP munkatársai* Mindenképpen jó és hasznos volt, hogy ilyen hamar megalakult a pártszervezet. 4 konspi ráció azonban részbenazt eredményezte, hogy egyes volt tagok úgy erezték, őket kiközösítették* Ezek az emberek bizonyos bátorításra és támogatásra szorultak volna, mert súlyos lelki és politikai válságon mentek keresztül. Csalódottak is voltak, úgy látták, hogy az emberek nem bíznak a pártban, úgy láttak, hogy az eddig végzett saját munkájuk is eléggé_céltalan volt. Úgy érezték, magukra hagyott emberek lettek, hiszen látták, az ellenforradalom alatt a párt összeomlott. jlgy azután előfordult, hogy kölcsönös bizalmatlanság alakult ki 'ezek a volt MDP-tagok és a pártszervezetet megalakító elvtársak között Ez az átigazolások során is megnyilvánult. Sőt, bizonyos mértékig talán ma is él. Természetesen, voltak olyan tagok is, akik úgy látták, hogy nem tudnak felzárkózni a párt mögé és nem is kérték átigazolásukat. A pártönkivülieknek egy része tisztelte azokat az embereket, akik a párt ügyét a kezükbe vették. Ebben az időben is, és később is megnyilvánult az, hogy a pl. Vidáné elvtársnőt becsülik elvhüségéért, annak ellenére, hogy nem osztják nézeteit. • Volta pártönkivülieknek egy olyan része is, mely sem ebben az időben, sem később"nem foglalkozott politikával”, legalább is ők igyekeztek igy viselkedni. A midennapi munkábana azonban résztvettek és tulajdonképpen helyt is állták. A sztrájkok idején nálunk sztrájk nem volt. Erről a kérdésről élénk vita folyt, volt egy-két ember, aki helyeselte volna sztrájkolást. A munkatársak nagy része azonban ezt nem helyeselte, a volt párttagok is,n ki nyiltan, ki kevésbé nyíltan helyeselte és támogatta a párt és kormány törekvését, hogy induljon meg a munka. Általában mindenki bejárt ebben az időszakban és a KP-en az előbb említett munkák folytak. Papirt igyekeztünk szerezni, a nyomdákat munkába állítani stb* Egyes kiadóknál elég jelentős volt az ellenforradalom hatása, főleg egyes Írókon keresztül. Jelentek meg káros kkn hatású könyvek, pl. Eörsi István} Tamási Lajos verkötete, Veres Péter Almáskertjéhez irt bevezetés, Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán c. gyűjteményes kötet. A kiadóknál előtérbe keMlt a rentabilitás elve olymódon, hogy az elnyomta a politikai és kulturális feladatokat. A kiadókiiál kialakult egy apolitikus magatartás. Ezek a hatásak pl. a Magvető Kiadónál érvényesültek erőteljesebben. LEVÉLTÁR- 3 -
