Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.108.a/3)
1950-02-24
“ ■ \ • / 'l'pti \ k taggyűléseken a Pártdemokráciának érvényesülni kell. A vezető sétáltál előterjesztett javaslatok, amginek alapján a tagság vitája után a határozatok megszületnek - az alapszervezet minden dolgozójának köze van hozzá, mert sorsát gtatározza meg. • ■ r így a felelősség súlya megnövekszik, a vezetőséggel s a párttagsággal szemben. A taggyűléseken a kritika és az önkritika az, amely megerősíti és megedzi a vezetőket és a párttagokat. Bátran kell rámutatni a hibákra, hogy a birálat elősegítse a munka megjavulását, pártszerü módon vetni fel a kérdéseket. A tárgyilagos felszólalást a vezetőségnek támogatni és alátámasztani kell. A kritikának és önkritikának az a feladata, épp úgy a vezetőség, mint a tagok megddződjenek s igy alkalmassá váljanak, hogy valóban vezetői legyünk a dolgozóknak. Eddig a tagság érezte, hogy a pártdemokrácia nem volt meg - és most, amikor nyiltan felvetődött a kérdés, már kötelességének érzi, hogy a vezetőség felé kritikával éljen. A kritikát és önkritikát a kommunistáknak kell elősegíteni. ^ Még mindig bátortalanság mutatkozik épp úgy a vezetőségek részéről, mint a tagság részéről. A vezetőségek még nem elég bátran vetik fel hibáju— ^ kát, de már a kezdeti lépés meg van. A tagság részéről ugyanez a helyzet, ■ a kritikájával még nem mer élni. A kritika alkalmazásánál még nem látják eléggé világosan, hogy a kritika elsősorban azért van, hogy megjavítsa a hibákat, hogy eredményesebbé tegye a munkát, A kapcsolatot a kritkánál, hogy a munka megjavítása érdekében történik, még nincs eléggé megvilágítva és fennáll az a veszély, hogy a kritikát kafrpíxs kampányszerűen veszik. Feladatunk elsőrosban, hogy megvilágotsuk a kritika és önkritika jelentőségét, högy összefüggésében nézzék és kapcsolódjon a pártmunka minden területére, hogy a feladatok megoldását és a termelés fontosságát epito— lég meglássák. Áz eddigi tapasztalat azt mutatta, hogyha valami hibát'felvetettünk, vagy rámutattunk, akkor előhoztunk egy példát, de nem mutattunk rá arra, hogy hol történt és ki követte el a hibát, hanem általánosítottunk. Rá kell térnünk arra, hogy meghatározzuk névszerint - ki, hol követte el a hibát,. Evvel lehetőséget adunk a helyes önkritikára, ugyanakkor a kritikára is. Bátran rá kell mutatni a hibára, hogy ezen keresztül tudjuk a hibákat kijavítani. Előíródul az, hogy,a mikor személyekre mutatunk rá, akkor rossul reagálnak "Már megint engem szúrtak ki" Ez ellen határozottan kell fel lépnünk, mert ezt személyi támadásnak veszik és nem értik meg a kritika jelentőségét. A kritikával szembeni gyengeséget mutatja ez. Első g feladatunk hogy itt eiősitsük meg elsősorban az elvtárskat. A kritika és önkritika igen sok konkrétumot hoz fel, mert felszínre kerülnek mindazok a kérdések, ami a kritika elfolytásán keresztül nem jöhetett fel, és a kritikán keresztül sok kezdeményezés jön fel. Elő kell segítenünk a kritika és önkritikát, mert még bátortalanság mutatkozik úgy a vezetőség,, mint a tagság körében. z megmutatkzott pl. : az Elektromos Müveknél, de a többi helyeken is. /c ... . . ] ___ __ .__’____ ___ . - - --- * -! . z *''***' >
