Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.103.a/4)
1950-03-17 / körzeti
é J j * taggyűlés előtt a pártbizalmiak fal fogják keresni a hozzájuk beosztott tagokat. Erezni fogják a taggyűlés előkészítésének fontosságát és jelentőségét* Legelőször szeretnék foglalkozni a kritika^ Wölika kérdésével ós mindjárt szeretnék rámutatni arra, hoajTa P&tfeiá tagságának nagy többsége mennyire megértette a KözpöBt*iré^el»|günk határozatát, Rákosi elvtárs beszédét és mennyire f rjuTMHflrti, hogy neki az a feladata, hogy az önkritika és kritika fegyver&Ssl a Pártunk megerősítéséhez, megszilárdításához és az ellenség megaemmisitéaóhez járuljon hozzá* Igaz az, hogy vannak még elvtársaink, akik nem tudják ezt a fegyvert helyesen alkalmazni, de hftis minden forradalmi ujitás nemosak eredményeket, hanem hibákat is szül. Nekünk az a feladatunk, hogy J . az eredményeket a magunk munkájának megjavítása érdekében fel-1 használjuk és a hibákat jő kommunista munkával kiküszöböljük. Ennek lsszögezéee után megállapíthatjuk, hogy a felszólalások nagy többségükben elvi síkon mozogtak és as elhangzott kritikát, amit elvileg fogalmaztak meg, jól támasztották alá a gyakorlati, a mindennapi életből rakadő jelenségekkel. ^ r így történhetett meg az, hogy fklszinre jöttek az alapszerveink, 1 ta az elvtáraaink hibái és hiányosságai anélkül, hogy túlzásba estek volna, anélkül, hogy a hibák elkövetésének megvilágítási az eredmények elhomályositásához, megsemmisítéséhez vezettek volna. Nem egy helyen megtörtént, hogy maga a tagság rántotta helyre a kritikát a helyes irányban és tiltakozott a formális, a nem kommunista önkritika és kritika ellen. Ez történt meg pl. a 15-ös körzetben, ahol a vezetőség minden felett kritikát akart gyakorolni és minden felé önkritikát akart I alkalmazni és ahol az elvtársak mutattak rá, hogy ez helytelen és formális, mert olyasmi felett is gyakoroltak önkritikát, amely munkát eredményesen és jól végeztek el. Re ugyanez történt az l-es körzetben is, ahol Pozsonyi elvtárs a tömegszervezetekkel kapcsolatosan gyakorolt önkritikájáról állapították meg, hogy mehanikus. Rámutatva, hogy az MNDSZ, sőt az MSZT munkának támogatását a körzet erejének megfelelően elvégezte. ta Nézzük meg elvtársak a kritika jegyében, hogy nézett ki a mi alapszerveinkben ezidelg a pártdemokrácia* Az 5-ös körzetben habal elvtárs elmondotta, hogy ő ezideig azért nem gyakorolt kritikát, mert nem akarta, hogy ledorongolják és ezért nem is merte bírálni a vezetőséget. Vagy a 6-os körzetben, ahol Seregi elvtárs elmondotta, hogy a beadott munkatervére a titkár elvtárstól még csak választ sem kapott és ez semmi esetre sem szolgálta az ő további aktivizálódását • Re rámutatott a lo-es körzetben Földes elvtársnő arra igen helyesen, hogy ő a pártdemokráolanak a megsértését látja abban, hogy a párttagsággal nem lett közölve az oktatásfelelős leváltása, az újnak a beállítása, valamint az, hogy Szabó elvtársat úgy váltották le, hogy azt megindokolták volna, illetve vele ezt a kérdést mégbeszélték volna. Ami azt jelenti, hogy igy nem kádereket nevelünk, hanem kádereket teszünk tönkre. A kritikához, önkritikához általában jól viszonyultak az elvtársak, azonban itt is akadt egy-két kirívó példa, amiről okvetlenül szükséges, hogy beszéljünk. Pl. a 8-as körzetben Horváth elvtársnő felszólalásában azt mondotta, hogy’a titkár elvtárs megközeláthetetlenül trónol a szobájába és nem fogldja az elvtársak köszönését. A helyett, hogy az t_ : . . i _ _..u — _— « * - J -1 ——■—* -------------------------------------
