Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1956 (HU BFL XXXV.103.a/1)
1956-04-21--22
/ ' OEL mrnm"^:r ■ > Márpedig, ha as ember pl* a Szabad Nép-et olvassa, nem egyszer azt hiszi, hogy a veszély semmivel sem kisebb, mint ezelőtt egy évvel* Félreértés ne esséks jobboldali veszély szerintem is van, sőt a jobboldali elemek most úgy érzik, eljött az ő idejük* Horváth Márton elvtárs - szerintem is - teljesen helyesen húzza ulá, hogy az egy évvel ezelőtt vereséget szenvedett jobboldali erők, újra próbálkoznak* Nagyon nyomatékosan le szeretném szögezni; a jelenlegi helyzetben szerintem is az egyetlen lehetséges helyes politikai plattforra; a kátfrontos harc - harc a jobboldali elhajlás veszélye, a konkrét jobboldali jelenségek - és az harc a szektáns hibák ollen - mind a kettő ellen olyan mértékben, ahogyan arra a valóságban szükség van* l Ennek az elismerése fontos kérdés* Hálunk a Rádióban is vannak olyan elvtársak, akik nem ismerik el a kétfrontos harc szükségességét, akik tagadják azt* hogy egyáltalán van jobboldali veszély, s ez ellen fel kell lépni. Toltak akik azt állították, hogy most nem az a fontos, hogy ilyenekkel vitatkozzunk. Ezeknek az elvtársaknak nincs igazik, mi ezekkel az elvtáreakkal vitatkozunk. Héra egy közülök azonban azért téved ebben a kérdésben, mert nem rá látja, hogy mi elég erőteljes harcot folytatnánk a szektás hibák ellen, mert ezeknek a hibáknak a káros hatását saját bőrén érezte, elsősorban mindenekelőtt ez érdekli, ezt keresi a lapokban, erről szeretne hallani agitációnkban, a párt felelős vezetőitől. Ez azonban nem változtat azon, hogy az egyetlen helyes politikai irányvonalnak a kétfrontos harcot tartom, sokan megkérdezhetik, miért hangsúlyozom ezt ennyire, hiszen ez az irányvonal lényegében a Központi Vezetőség 1956. márciusi határozatából következik és erről a Szabad Nép is irt. Igen, de tapasztalatom és véleményem az, hogy a gyakrolatban nem mindenütt s nem következetesen folyik a kétfrontos harc. Eltúlozzuk a jobboldali veszélyt, felnagyítjuk s ma ftár nemcsak konkrét megnyilvánulásai ellen harcolunk, hanem minden falra odafeetjük,- ugyanakkor nem folytatunk következetes harcot a pártdemokrácia kiszélesítéséért* rá Egyes elvtársak megkérdezhetik; miért baj az, ha mi rendkívül nagy figyelmet fordítunk orra a kétségtelenül jelenlévő á opportunista veszélyre* Ez önmagában persze nem baj, sőt nagyon fontos minden erőnkkel megvédeni a párt politikáját, de a jobboldali veszély eltúlzása, meggátol bennünket abban, hogy kellő bátorsággal lépjünk fel a szektáns hibák, a bírálat visszaszorítása ellen! Kialakítja a gyanakvás légkörét, nem J4s mértékben az értelmiséggel szemben, de az üzemekben is, - azt eredményezi, hogy ha valaki éles jelzőt használ, ha szenvedélyesebben beszél, mint ahogyan a ml fülünk eddig megszokta, rögtön felébred bennünk a gyanú; hátha ez is valamiféle jobboldali kritikai S ez azt eredményezi, hogy nem fogadjuk szívesen a bár éles, de szívből jövő, bátor- kommunista bírálatot, - ellenben szemet hunyunk a bírálat hatalmi szóval történő elfojtása felett! Nézzék az Elvtársak a tényeket* Tájjón nem ezt mutatják-o? Pl* megjelent a közelmúltban Matűsek elvtárs cikké a szabad Nép-ben a bírálat kérdéséről* Meg kell őszintén mondanom Matusek elvtárs szemébe, hogy a cikke - legalábbis ami a Rádiót és amennyire az ismeretem kiterjed, a műszaki értelmiséget illeti - a gyakorlatban ahelyett, hogy biztatott volna a bírálatra, elvette attól az elvtársak kedvét* • / • 24- 23 -4 L •• i--------------------------------------------------:-----------—------------
