Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1956 (HU BFL XXXV.103.a/1)
1956-04-21--22
I ’—1 — -----------------------------------------——"—---------— — >» I r-„-.. .. , V *' ' ' Ki I- 22 -Kalmár elvtárat /M.Rádió PB. titkára./ Tisztelt Fártértekezlett A Pártbizottság beszámolójával egyetértek. Azok a megállapítások, amelyeket ez a referátum tett, úgy vélem helytállóak, mégis szeretném hozzátenni; nem elégített ki a beszámoló. Olyan helyzetben, mint a mai igen nagy szükség lett volna a kerület üzemei,intézményei politikai hangulatának elemzésére, ez azonban hiányzott a beszámolóból. Én csupán egy- két problémával szeretnék foglalkozni - saját tapasztalataim alapján. Munkahelyemen a Rádióban a politikai- és kulturális élet mindenfajta jelenségei megtalálhat ók. a Rádióban végzett pártmunka kérdései ezért jóval szélesebb területre jellemzők. I Ismert dolog, hoc# mintegy másfél évvel ezelőtt; 1954 őszén a Rádióban is zászlót bontott a jobboldal és a pártdemokráciával visszaélő elemek, a Rádió aktíva üléseit és taggyűléseit is felhasználták pártellenes támadásokra. Nem egy halyen és alkalommal hangadókká is tudtak válni és a szilárd, párthü elvtársak velük szemben védekezésre szorultak. A Rádió Pártértekezletét most újra a viták éle, szenvedélyes viták i jellemzik. A Központi Vezetőség zárt levelét megtárgyaló taggyü/'-N léseken az elvtársak igen élesen bíráltak bennünket, vezető funkciónáriusokat a Rádióban, nem utolsó sorban azok miatt a szektáns hibák miatt, amelyek a jobboldal ellen folytatott helyes harc közben követtük el. A pártvezetés, a párt-tájékoztatás munkájának gyengeségeit le rendkívül élesen tették szóvá a felszólalók. Túlzásokra azonban igen ritkán került sor. Így találkoztunk demagógiával - pl. agitádlós és propaganda osztályunkon a Rádió "politikai" szerkesztőségében, ahol 1954 októberében Nagy Imre cikkének hatására termékeny talajra találtak a jobboldali hangookodók, most a demagógiának nyoma sem volt. Az elv társak élesen és mindvégig pártszerüen bírálták a Párt felsőbb szerveit, vitatkoztak egymással is és soha nem feledkeztek meg arról, hogy ml a saját felelősségük, saját tennivalóik. Minden felszólaló bírálatából a párt ügyéért érzett aggódás. a párt iránti bizalmat lehetett érezni. Azért hangsúlyozom ezt annyira elvtársak, mert az a meggyőződésem, hogy mi nem egyszer lebecsüljük rá azt a munkát, amit a párt, a pártmunkások sokasága, a jobboldali elhajlás leküzdése, a márciusi határozat végrehajtása érdekében végzett - a munkások- parasztok - do az értelmiség között is. Az elmúlt másfél- két év olyan iskola volt nemcsak számunkra, pártaktivisták számára, de a széles párttagság számára Is, amelynek tanulságai mélyen élnek bennünk. Azt tapasztaltam, hogy az a jobboldali plattform, amclyol Nagy Imre oly sok becsületes elvtársat félrevezetett, ma már Idegen az értelmiség túlnyomó többségétől. Nem egy olyan elvtárssal beszéltem, akiiekéi 1954 októberében éles vitáim voltak, akik márciusig éa még március után is egy jóáarabig hittek a Nagy Imre féle plattforranak, ma azonban élesen elhatárolják magukat ettől. 1 Ml az, amit most akarnak? A szektáns hibák felszámolását, a bírálat szabad kibontakoztatását, a pártdemokrácia kiszélesítését, friss levegőt} a XX. Kongresszus levegőjét a pártáiéiban! Tannak mások Is? Igen vannak. De megmondom nyíltan; tapasztalatom szerint kevesebben, mint amennyire abból tűnik ki, ahogyan mi ezt hangsúlyozzuk. És nem egyszerűen az a kérdés, hogy hányán vannak, hanem az, hogy a jobboldali demagógiának sokkal kévéabbé van talaja ma, mint egy évvel ezelőtt, a márciusi határozat idején. _____________________________ • 2Z________________
