Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.103.a/1)
1950-06-11
sm ^ ■ h >;!:■ 'sm ; - " ' >'.s% A / w.ortP* F Í2**22’ / tlftílÜ S. Az elnök közli, hogya kerületi küldött gyűléshez 3 távirat érkezett. Ismerteti a Mezőkómia N.V. dolgozóinak táviratát, az egyenruhaipari IT.V. k száruraktára,+a Konferencia tiszteletére alkuit brigádjának üdvözletét és az 56-os tömb lakóinak kérését, amelyben olyaa elvtársak megválasztását kérik a Pártértekezlet tői, akik lankadatlanul és. kérlelhetetlenül fognak harcolni a klerikális reakoió és a háborús uszitók, az imperialisták minden egyes bérenoe ellen. I Ezután Vermes Zoltán elvtárs, a VIII/7-es körzet titkára beszélt. f!’isztelt Pártértekezlet, kedves elvtársak! Ha végigtekintünk azokon a hatalmas eredményeken, melyeket a dicsőséges Vörös Hadsereg áldozatos felszabadító harcának következményeképpen Pártunk vezetésével és irányításával, az elmúlt 5 esztendő során elértünk, megállapíthatjuk, hogy ezek az eredmények visszatükröződnek a mi ke> rületünk munkájábai , fejlődésében is. Mikor arról be3zólürk, hogy A'' kerületünk Budapest után legnagyobb városa az országnak, msgállapithatjuk, hogy ez a tény nem esek a lakosság számában, de az elért eredményekben is kifejezésre jut. Ezek az eredmények annál is inkább nem beosülendők le, mert ezeket itt a kerületben nem könnyűszerrel, hanem nagy erőfeszítésekkel értük el. Ismert dolog, hogy a Józsefváros mindég a kispolgári maradiság fészke volt, melyet át meg átszőtt a spieszburger szellem és a klerikális reakció. Nem véletlen, hogy itt bontogatta szárnyát és itt talált komoly bázist a nyilaskeresztes mozgalom. | ' AA ’ ' ■ De éppen ezért ebben a kerületben élesede t ki legjobban az ellentét a proletariátus és a burzsoázia között, ebben a kerületben az osztályba onák hagyományai vannak . Ez az osstályharc töm ritette össze a józsefvárosi prolei ariátust ós tette a munkásosztály igazi élcsapatává. Ez az osztályharc szülte halhatatlan mártírjainkat: 3 á-vári Endrét, Kulioh Gyulát, Knapp Imrét, Kasztell Andrást, Levin Tibort és másokat, akik közül ma is számosán az első vonalbm építik a szocializmust és akikre munkánk során mindég számíthatunk. Ezek az elvtársak voltak azok, akik bennünket, alapszervi vezetőket, úgyszólván kézenfogva vezettek, lépésről-lépésre azon az egyetlen helyes utón, melyet központi Vezetőségünk és szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs kijelölt. És hogyhelyesen vezettek, azt bizonyítják évről-évre megmutatkozó eredményeink. Nem kell területi sovinisztának lennem, ha megállapítom, hogy ebben a nagy munkában a területszervezés járt asélen. Ha az elvtársak meggondolják, hogy ezen a vonalon milyen heterogén elemeket kellett öszszefogni, milyen harcot kellett folytatni a klerikális reakoió ellen, milyen sziszi-fuszi munkát kellett végezni a maradiság, a begyöpösödés kiiktatására, akkor az elvtársak i s megállapíthat jak, hogy nem kLs feladat volt az, amit e téren a területszervezés végzett. Itt ki kell emelnem elsősorban Zsadányi elvtáro munkáját, ki egyre jobban elsajátította Keleti elvtárs munkamódszerét, a konumuií ^ta munkamódszert és igybisűos kézzel kormány zza a területszervezes súlyos halasztókkal terhelt hajóját. Persze még a munkába becsúszik egy-két hiba, amikről feltétlenül beszélnünk kell. -^lyen pl az, hogy nem érvényesül eléggé a kritikának helyesen vdó alkalmazása, amely a munkának nem csak a rossz oldalára világit rá, hanem a jó munkát elismerésben is részesíti. Márpedig Zsadányi elvtárs Scheylock módjára fukarkodik a dicséretekkel, •A 3£ .3
