Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1948 (HU BFL XXXV.101.a/3)
1948-06-03
r n ... 7 i .■ J e g y z ő k ö n y v a M.D.P. VI. kér. szervezetének 1948. junius 3«-i végrehajtó 'bizottsági üléséről. Az ülésen jelen voltak: Gergely István, Jánosi, Ambrusné, Hákosi Jenő, Staasser Mária, Vándor Ferenc, dr. Brődi "ániáL, Tátrai János, Vadász Frigyes, Kuttkai Armand, Takács Zsuzsa, Wollák Ernő, £gotai Lajos, Weltner, Sipos István, Schumeth János, Szőke György, Budai Ferenc és Gálöcsi Györgyné elvtársnő. A Végrehajtó Bizottság napirendje: 1./ A Párt szervezeti szabályzata /Sipos elvt/ 2./ A munkaverseny / Sipos elvtá*s/ 3./ Különfélék. 1./ A Párt szervezeti szabályzata: Igen fontos, hogy a Végrehajtó Bizotts gok hozáfogjanak a szervezati szabályzat megtárgyalásálioz azért is, mert ez a legfontosabb okmánya a Párt életének, és ez most már magában foglalja mindazokat a tervezőket, amelyeket az uj helyzet hozott magával, habár a Kommunista tártok szervezeti szabályzatát foglal* ja magában. A ssabályzatnak legfontosabb része az, amelyik megállapít ja, Jjogy a Párt a munkás osztály, a dolgozó nép legfelsőbb szervezeti formája. Habár agyarorszá gon nem voltak olyan különféle irányzatok, mint más külföldi országokban /a szinöikalista mozgalmak nem vertek itt gyökereket/ mégis fel kell vetni a kérdést, mert a mulból visszamaradtak helytelen felfogások a Párt és a tömegszervezetek viszonyát illetően. /Pld.: a Párt és a Szakszervezet viszonya/. A Párt és a Szák-\ szervezet viszonyának kérdésében az volt a helyzet, hogy a szabad szakszervezetek elnevezést igen sokszor még a kommuniusta funkcionáriusok is félreértették. De volt más hiba is ennél a kérdésnél. Például sok elvtársunk került magas állami funkcióba és igen sokszor azt a helytelen nézetei; ^kal^if^X* hogy a hivatali munkát a pártmunka fölé helyezték. v, | < (,-<> ó _ Tehát a legdöntőbb feladat megállapítani azt/ hogy kommunisták, szocialisták bárhol is vannak a legfelsőbb; irjáfKit-pjulf;.a. párt. Ezek a hibás nézetek ábbőlí ;fi|id’b^tSk>''Xóg'y a fel szabadulás; után a pártok' épen az egészségtelen tagszerzési versengés következtében, erősei. felduzzadtak, így a szakszervezetek létszám^ mernyipágileg aínyira, felduzzadt, hogy minőségi változást idézett elő, még pedig og^úhjfbarnán, tyógy a szakszervezetekm minőségi vonalon leromlottak. A szakszeivezetek képe elhomályosult, A szakszervezetek gfraae ebben a periódusban nem töltötték be hivatásukat épen azért, mert a nagy mennyiségi változás ilyen irányú minőségi-változást okozott. X A hajtószijjak nem működtek jól. Ennek egyik oka volt az is,"hogy a szakszervezet nem az önkéntes tagságon épült fel, hanem a kötelezettség alapján,. Természetes, hogy az ilyen szakszervezeti tagok, csak tagdij fizető gépek voltak, és igy a szakszervezetek nem a hajtószijjak szerepét játszották a Párt felé. Tehát a Párt nemcsak mint élcsapat élt az elmúlt időben, hanem maga volt a transzmissziós szij is. Döntő kérdés tehát megérteni és megértetni, hogy a vezető szerep a párté, anélkül azonban, hogy alá becsülnénk a tömegszervezetek szerepét, vagy jelentőségét. Igen nagy fontosságú szempont'az, hogy pld. a szakszervezet sokkal nagyobb jelentőséget kapjon az eddiginél. A másik igen fontos kérdés a szervezeti szabályzat II. bekezdésének 2. pontja, amelyik meghatározza azt, hogy ki lehet párttag. Ez az a pont amelyen tulajdonképen a vita kialakult Lenin és ^artov között és ez volt az a kérdés, amelyik az oroszországi Sz.D.P. kettészakadását okozta. Martovék /mensevikiek/ azt mondották, hogy párttag lehet az, aki annak vallja magát. Ebben a kérdésben Lenin /bolsevikek/ álláspontja élesen megütközött Martovék álláspontjával, mert Lenin itt is a proletáriatust képviselte, míg Marl_------A— -X)
