Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1951 (HU BFL XXXV.100.a/3)
1951-07-06
r~ n * hajtsa végre. A Pártszervezeteknek a segítsége éppen ezen a téren kell, hogy megnyilvánuljon, és a gazdasági feladatokat a Pártszervezet a propaganda munkán keresztül segiti eiLő. Ez azonban ebből a jelentésből nem tűnik ki, ami az értékét csökkenti. ■: utíMVtó ' \ A javaslatokban nem tükröződnek vissza azok a feladatok. jR£ly®li soron következnek. Ide azoknak a módszereknek kell bek'éqPbai, amelyek által a hiányosságot kiküszöböljük, és erre hat^M^ket szabunk meg. Ezt a jelentést át kell dolgohnl és javaslom azt, hogy ha van rá idő, a Pártbizottság részéről 3 elvtárs menjen ki, akik megvizsgálják az FM Pártszervezetének munkáját és segítenek abban, hogy ténylegesen egy olyan jelentést készítsünk, melynek nyomán a Pártszervezet munkája megjavul. A vezető elvtár aaknak magához a Pártszervezethez való viszonya zavaros, és ninc tisztázva az a kérdés sem, hogy kádervonalon kik az FM káderei. A minisztérium munkája az ország lakosságának úgyszólván 7o^-át ér^inti, éppen ezért sokkal magasabb színvonalon kell összeállítani az elvégzendő feladatokat. Kováos elvtárs rámutat arra, hogy a jelentés tulsá/gasan szépitó, amit az elvtáraaktól kapott válasz után megáliapithatdnk. Ez természetesen nem helyes és tanulság kell hogy legyen az elvtársak s zári.. mára, de a mi számunkra is. A hivatalvezetés és a Pártszervezet közötti viszony kérdése egyik alapja a hivatali pártszervezet munkájának. Az elvtársak megírják, hogy Keresztes elvtárs hat hónap alatt ötször volt csak vezetőségi ülésen, pedig választott vezetőségi tag. Megírják azt, hogy a főosztályvezetők megjelennek a taggyűlésen és ”emelik a taggyűlés színvonalát”, ami igaz is, de talán ők is tanulnak valamit a taggyűléstől. A hiba gyökere ott van, hogy az elvtársak félnek a hivatalvezető elvtársaktól, pedig a hivatalv zetők is felelősek a pártszervezet muhkájáért. A taggyűlések színvonalának emelése csak egyik része a kérdésnek, mert a hivatalvezetők is tanulnak és kell hogy tanuljalak a taggyűlésen tett felszólalásokból. A hivatal és a Pártszervezet közötti viszony akkor lehet csak egészséges, ha felszámoljuk a Pártbizottság részéről a félelmet, a főosztályvezetők és a miniszterhelyettesek felé. E nélkül beszélni ré sem lehet arról, hogy a pártbizottságnak helyre álljon a tekintélye. Nem mostani keletű dolog az, hogy nincs tekintélye a Párt szervezetnek, és ugylátszik, hogy a jelenlegi pártvezetőknek sem sikerült ezt kellőképpen helyreállítani, azért mert az ott dolgozó gazdasági funkcionáriusok nem sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel és nem látják ennek a politikai jelentőségét és nem érzik a pártszervezet szükségességét. Ehhez hozzájárul az is, hogy a pártközpont isnstruktorai elkerülik a pártbizottságot és nem kérik ki a véleményüket, de hozzájárul az is, hogy az V.ker. Pártbizottság sem adott kellő támogatást annak ellenére, hogy a 8 hónap előtti állapot azóta lényegesen megváltozott. A kapcsolat kérdése tehát rossz, mert még mindig nem tudtuk elérni azt, hogy a Pártbizottság tekintélye helyreálljon és a félelem megszűnjön a gazdasági vezetőkkel szemben. Egészen szomorú dolog az, hogy a minisztérium Pártbizottságában 3 elvtárs együttműködése jelenti a koliektiv munkát. Ez egyáltalán nem jelenti a kollektivitást és ha ennek megjavítása nem megy másképpen, ki kell cserélni azokat az Elvtársakat, akik nem vesznek részt a feladatok megoldásában. A jelentés arról is ir, hogy a káderkérdés tekintetében van javulás, ami azonban még nem elégíthet ki bennünket. Sokkal többet kell foglalkozni az elvtársaknak a személyzeti munkával, de magával a Pártbizottság kádermunkájával is. Gondolok itt elsősorban az ellenséges elemektől való megszabadulásra, amely nemcsak a minisztériumra, hanem a hozzátartozó vállalatokra ia vo-I. _______________________________________________ £__________ __________________
