Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1952 (HU BFL XXXV.96.a/3)
1952-11-14
í Pártbizott sági ülésen nem volt észlelhető. I Petrovics Jánosné: megkérdezi, hogy mivel Kovács elvtársnő többes számban be! szélt állandóan, hogy a Lerchné elvtársnő és Kovács elvtársj nék soha nem voltak megdicsérve? Kovács Dóra:Mindent elkövettünk, hogy javítsunk a munkánkon és JHfctóx akkor még sokkal kevesebb pozitívum lett kiértékelve, mint korábban. Ugy éreztük, mintha az elvtársak azt látták volna, hogy mi tudatosan nem akartuk volna végrehajtani a feladatokat, í Nem he yes az az állásfoglalás, amit Mester elvtársnő tett, | amikor Horváth Kláia elvtársnőnek azt mondta, hogy túl erős f és nem volt igazságos a birálat felénk, Petrovics elvtársnőí nek meg csak annyit mondott, hogy félő, hogy az elvtársnők-I nek rosszul esik. Ez az amit nem értek meg, miért beszélnek í kétféleképpen az emberek. Előfordult Holman elvtársnál is, hogy amikor P.B. ülésen lerch elvtársnővel köz eszólt Petrovics elvtársnő és rendre utasította őt, akkor hazafelé menet tárgyalták meg azt és miért nem mondták meg itt az elv' | társak a pártbizottsági ülésen. I Most megmqndom, hogy miért nem mondtam meg akkor a P.B. ülés ! alatt az En véleményemet, jól lehet, hogy akkor nem tudtam I volna hozzászólni, mert Petrovics elvtársnő hozzászólása u| tán már ninos hozzászólás és vita. Mindig arra az álláspontra helyezkedte?, hogy nem kerülhet sor az összefoglaló után vitára, viszont felmerüljetnek olyan kérdések, amivel ne® értenek egyet. Ennyiben tudok erről a kérdésről beszámolni az elvtársaknak. En belátom, hogy akkor csütörtökön ha ne? Csernák elvtárs, hanem akár egy tagjelölt van itt, akkor is I kiborulok ós pártszerütlen lettem volna. Pártszerü akkor | lettem volna, ha először Petrovics elvtársnővel beszélem meg Ebből azt a tanulságot szűrtem le, hogy uralkodni kell magán í az embernek és meg kelltalálni a megfflelő módot arra, hogy I éa mikor kell a kérdéseket tisztázni, nem pedig kiborulni és sirni. Petrovics Jánosné: Megkérdezi, hogy miért beszélt Kovács elvtársnő Csernák „elvtárs, Holman elvt/rs és Horváth Klára elvtársak szcaáijpéjDKKX ^ nevében, mire Kovács elvtársnő azt válaszolta, hogy csak példaképpen. . I Holman Ignác: Valóban, kell az őszinteség kérdésével foglalkozni. Tényleg a pártbizottsági ülés után hazafelé menve kiértékeltük és leszö| geztük, hogyan nézett ki a P.B. ülés. Eddig fogalmam sem vol1' arról, hogy P.B. tagok között párt szerüt le ns ég erről beszélni, inkább helyeanek tartom, ha egymás között levonjuk a pártbizottsági ülés tanulságait és kiértékeljük azt. Ilyen értelemben vetődött fel, hogy nem helyes, ha valakit leállítunk beszéd közben, mint ahogy Petrovics elvtársnő tette azt j Lerch eÍvtál*snőve 1. Moat látom azt, hogy utólag a többiek •jelenléte nélkül nem pártszerü véleményt alkotni, s ezt melj lőzni fogjuk. A bírálathoz való hozzááLlás és annak az alkalmazása, sok mindent von magaután. Bírálni lehet építőén és rombolóan . Ha Kovács elvtársnő ugy érzi,.hogy a birélat összetörte, akkor ez komoly hiba, és hogy a bírálat pártszerütlen lett volna, azt nem tapasztaltam egyetlen egy esetben sem. S a fejlettebb elvtársak között éles birálatot kell alkalmazni, mert világos, hogy egy tagjelölttel szemben máskép j pen alkalmazunk birálatot. Sztálin elvtárs is tanit ja, hogy I ha az egész bírálatban csak 5 % igazság van, azt akkor is el kell foganunk. A E.B. ülés utáni beszélgetést ugy tehetne » megszüntetni,, ha világos képünk lenne róla, hogy adott ese■ tekben tehet-e az összefoglaló után hfioexsáixix hozzászólni. r ' 7 * -19- I 1 vei
