Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Gazdaságpolitikai Munkabizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1981 (HU BFL XXXV.24.a/8)
1981-02-06
I j 4 Ü * A .ioai állományba /sorkatonai szolgálat, GYES, tartós betegség/ távozók és onnan vísszatérők aránya általában egyensúlyt mutat. A Javuló kép arra utal, hogy az üzemek kapcsolatot tartanak a hosszabb ideig távollévőkkel is, foglalkoznak velük. A termelő üzemekétől eltérő helyzetet mutat az Ingatlankezelő Vállalat. amely alapvetően szolgáltató Jellegű tevékenységet végez. ÖsázTétszáma a vizsgált időszakban nőtt, ezen belül a fizikai dolgozók aránya is Javult. Ez alapvetően - a kispesti rekonstrukció következtében - a kezelt lakásállomány gyarapodásából adódott. A fluktuáció azonban az IKV-nál is Jelentős. II. Munkaerőgazdálkodási tapasztalatok. A vállalatok és gyárak munkaerőgazdálkodása .javult. E tevékenység lagelöremutatóbb eleme az, hogy munkaerőgazdálkodáson már nem a minél nagyobb létszám megszerzését és bármi áron megtartását értik, hanem a meglévő munkaerő hatékony és mind teljesebb működtetését, A telieaitménybérben foglalkoztatott dolgozók aránya tninden termelő üzemben Javult, ez komoly előrelépés. Az üzemek többsége azonban úgy Ítéli meg, hogy további kiterjesztésének lehetősége nagyon korlátozott. A normák karbantartása a vállalatok többségénél folyamatos, annak mértéke azonban“^“az elért átlagteljesítménytől függően - évenként hullámzó. Általános törekvés tapasztalható a veszteségidők csökkentésére. T szigorúbb munkahelyi fegyelem hatására kevesebb a gyárakban a^ törtnapi hiányzás, a késés, az igazolatlan távoliét. Az állásidő is számottevő mértékben csökkent. Műszaki intézkedésekkel, szervezéssel és a normák karbantartásával elért normaóra megtakarítás Jelentős mértékű. 1980-ban a kerületi termelőegységek összesen mintegy ŐOO ezer normaórát takarítottak meg. Ez közelítőleg 300 fizikai dolgozó kapacitásának felel meg. A felhasznált túlórák száma csökkenést mutat. De összevetve a fizikái dolgozók létszámának alakulásával megállapítható, hogy több gyárban nőtt a dolgozónként átlagosan teljesített túlórák száma. Ez a kedvezőtlen tény a termelési folyamat szervezetlenségeit és ütemtelenségét Jelzi. A fizikai dolgozók átlagos műszakazárna többnyire a bázis szintjén alakult. Ezen belül azonban az Üzemek törekedtek a nagytermelékenységü termelőeszközök kihasználtságának Javítására. A nyugdíjkorhatár után továbbdolgozók száma általában csökkent., Erzekelhető,' hogy a íovábbáoTgozasra ösztönző szabályozók elvesztették vonzerejüket. Ezzel párhuzamosan azonban megnőtt a foglalkoztatott nyugdíjasok száma. A
