Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.23.a/3)
1969-05-15
I í 9 Az egyik bérkérdés. Ebben politikai felelőssé0gel kell állást foglalni, Megállapítja az anyag, hogy a bérekkel általában elégedetlenek a dolgozók. Egyetértek a megállapítással, de elmondanám, hogy én hogyan látom ezt a kérdést. Úgy igaz, mint ahogyan azt Sárospataki elvtárs felvetette, az anyag 14. oldalán az 1966-69 évi bérek_vonatkozásában. A textiliparban alacsony az átlagbér, a gépiparban magasabb. Abban is igaza van Sárospataki elvtársnak, hogy a magasan kvalifikált, a felelősségteljesebb szakmunkás magasabb bért érdemel, mégis ezeknél a dolgozóknál két év alatt alacsonyabb_a béremelkedés. Mi általános színvonalemelkedést nem tudunk elérni. Az igaz, hogy megszűnt a 8oo forintos alapbér a vállalatoknál. Emelkedett az alsóbb szint, a felsőbb szinthez viszonyítva, de a felső szint nem emelkedett. Közelebb kerültek a kvalifikált munkásokhoz a segédmunkások, ez nem jó, nem egészséges, nem ösztönző. Tulajdonképpen ez az amiben körbeforgunk, és nem tudjuk a munka hatékonyságát megfelelően követni. Nem lett munkanélküliség, nem lett infláció, de nem is lett hatékonyabb munka, - és ezt k""' országos szintre mondom. Ennek megfelelően egyetértek a javaslatokkal. Egyetértek azzal is, hogy a kerületi 1ártbizottság terjessze be a Budapesti Pártbizottság felé, hogy foglalkozzanak az a.b.c. pontokban foglaltakkal. Egész népgazdasági szinten zörgetni kell a bérkérdésekben, mert ezeknél színvonalkülönbségek jelentkeznek, a problémákat mi magunk megoldani nem tudjuk, mert csak országos szintű rendelkezésekkel lehet előbbrelépni, megfelelő helyzetet teremteni. A másik, amellyel foglalkozni szeretnék, a most születendő gyermekek óvodai, bölcsődei elhelyezése. Kijelentem most itt, hogy vállalatunk részéről nem tudunk a kerületi gondok enyhítésében segíteni még két fillér erejéig sem. Annál is inkább, mert ismeretes, hogy a vállalatok dolgozóinak nyereségrészesedése terhére menne. Felvetném a nagymama és kismama kérdését, hol vannak a nagymamák és hol vannak a kismamák. Ezt a kérdést teljesen a társadalomra háritani nem lehet. Azonban felvetném, hogy társadalmi összefogással talán enyhíteni lehetne rajta. Gondolok itt a házon belüli akciókra, " házi kisovódát" kellene szervezni. A kismamák otthon vannak, el tudnák vállalni több gyermek gondozását megfelelő dotálásért. Miért ne lehetne lakóbizottsági munkaként ezt a témát felvetni? A textilipari dolgozók többsége nő. Ezek a nők többségükben mást nem csinálnak, mint dolgoznak az üzemekben, mintegy 10,.-- kuk a párttag. A 10/. öntudatos réteg, az átlagnál többet akar tenni, mivel öntudata is magasabb. Kérdés, mennyire tudják uralni a helyzetet, hogy a demagóg hangokat visszaverjük. De elmondhatom, hogy nem minden esetben sikerül fellépni ezekkel szemben. Nem vitatkoznék, de felvetem, hogy a középszintű vezetők elleni hangok, felvetések nem helyesek. Ezzel vitatkoznék. A kategorizálás állította szembe a vezetőket a munkásokkal. Felvetődik, szükséges-e ez? Jó-e ez? Féket tettünk előrehaladásunkra, ez nem kedvez a munkások és a vezetők közötti viszonynak, A mi vállalatunknál a közép- és felső szintű vezetők töboet dolgoznak és dolgoztak mint az elmúlt esztendőben és összjövedelem szempontjából kevesebb jövedelmet értek el. /!>■! ' ' f
