Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.23.a/3)
1967-02-28
» ' f I.e*'üK»****** - — - *" ‘'“**"4 f I kellene adni -a rádióban, sajtóban is. Pl. kitűnő tanulónk .ilyen okok miatt két alkalom -al indult neki az egyetemnek és nem sikerült a felvételije. Az egész felnőtt társadalom elveszti tekintélyét a gyermekek előtt ha ezeken sürgősen nem változtatunk. Hangsúlyozmán, hogy különböző rendelkezések a minisztériumból késve érkeznek. Gondolok itt 111. arra, hogy az érettségi lebonyolítására évek éta mindig újabb és újabb rendelkezések jönnek. Jómagam tagozatos osztályban érettségiztettek. Tegnap/ tehát február 27-én/ jött meg az utasítás. Tehát csak két hónappal au érettségik megkezdése előtt kerül a tanár kezébe az értesítés. Kérdezem, hogy itt lehet igy tervszerűen dolgozni. Á minisztérium lejáratja magás az ilyen rendelkezésekkel. Ennek az utasításnak úgy lehetne, komolyan, megalapozottan érvényt szerezni, ha legalább már 2 éve be volna vezetve. De igy semmiesetre sem, hogy évente változik és utolsó percbe küldik. Még egy példa a minisztérium rendelkezéseinek helytelenségéről. Kb. másfél hónapja kaptunk, egy rendelkezést a Fővárosi Tanácstól, amely nevelési koncepciókat érint, többek között, igy hangzik: " Megtiltom a középiskolai igazgatóknak, hogy tanulókkal köppenyt, egyenoapkát viseltessenek"... 5 éve nem viselnek a növendékeink egyensapkát. Van iskola, ahol meg lehet valósítani, van ahol nem. Nem valami jó szellemű rendelkezés az ilyen megfogalmazás, hogy " megtiltom"....Mi lesz ha kiszivárog az ilyen rendelkezés-Nem szeretjük a miniszteri asztalok mögül kiadott rendelkezéseket. A politechnikai oktatással kapcsolatban közöljük, hogy a budapesti Műszeripari KISZŐV tájékozódott többek között iskolánknál is az ipari tanúiéi jelentkezésekről. A vállalatok részéről történő ilyenfajta megnyilvánulást örömmel vesszük. Szabó elvtársi Nem közömbös, hogy gimnáziumi érettségivel rendelkező fiatalok szakmát szerezhetnek. Mind gyakrabban találkozunk olyan szakmai kitétellel, hogy erre és erre a szakmára csak érettségizett fiatalokat veszünk fel. Fájó, hogy a gimnáziumi osztályok száma elég kevés. A kerületben csak 1960/69 iskola évre nyitunk egy gimnáziumi osztályt, ugyan akkor a belső kerületekben osztályokat nyitnak. Ezek a számok egy-egy állampolgárt takarnak. Az anyag világosan tükrözi a beiskol zást. Az idén 100-al több végzett, mint az előző évben, tehát mihdég több. A kimutatásokból az is kitűnik, hogy 250 végzős gyereket tudunk csak a kerületben elhlyezni, Iía ehhez megnézzük a kerületi gyermekek számát, akkor kiderül, hogy csak 20%-át tudjuk a kerületben elhelyezni. Vaj.'on más kerületbe el tudják-e őket helyezni? Felvetődik mi lesz azokkal a gyermekekkel, akiket nem vesznek fel öz egyetemekre? Felmérjük a kerületi lehtőségeket és úgy tervezzünk. Hogy a nehézségeket áthidaljuk, kérésem volna a PB. felé, hasson oda, hogy a kerületi üzemek növeljék az ipari tanulóik számát, hogy a kerületi gyerekek elhelyezését megodani tudjuk. Mindezek a problémák megmutatják azt az égető kérdést, hogy a kerületben szakiskolát kell lét eiteni. Kérésem tehát a PB, felé az is, hogy támogassa a kerületi Tanácsot a szakiskola megoldásának kérdésében, mert ott már ezzel foglalkoznak, r j f
