Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1974 (HU BFL XXXV.22.a/4)
1974-03-14
4 s IJuhász elvtárs elmenetele egybeesett azzal, mikor éppen CsajJÓ elvtársai. helyettesítette. A minősítésekkel kapcsolatban annyit, hogy ebben inkább formai hibák vannak, igyekszünk őszinték lenni mindenkivel szemben. É^cető Ea.ios: A Végrehajtó bizottsági ülés vitája, a hozzászólások alapján is javaslom, hogy az Összefogás tsz. csucsvezetőségének előterjesztését, mint jelentést ne fogadja el a PVli, - azonban a kérdésekre adott válaszokkal kiegészítve, mint tájékoztatót vegye tudomásul. , A Végrehajtó bizottsági ülésen a kérdésekre adott válaszok és a I vita világosan bizonyították, hogy az előterjesztésben a helyzet megítélése nem elég konkrét és nem elég kózelfogható; nem ad egyértelmű választ a párt káderpolitikájának helyi érvényesüléséről, s arról sem, hogy a 21 hatáskörben lévő közül, hányán felelnek meg a hármas követelménynek. Erre óz alapkérdésre itt sem kaptunk választ. Ezen túlmenően itt derült ki, hogy egyedi példákat /pl. akarat-képesség/ általánosítottak, de az általánosítható tapasztalatok nem világosak, s nem vontak le konzekvenciákat. Nem vizsgálták mélyebben a problémák okait, nem elemezték kellő mélységben az eddigi tapasztalatokat, sőfellentmondásos megállapításokkal találkoztunk. Hozzátehetjük, hogy a feladatok jelentős részét sem lehet azzal megoldani, hogy "a jövőben nagyobb gondot kell fordítani.....stb". Tény hogy a káder- és személyzeti munka az Összefogás tsz-ben - más tsz-ekben is - az egyik nagyon elmaradott terület volt az elmúlt években. Nem volt kellően megalapozott a káder- és személyzeti munka. Igaz, nem volt könnyű a helyzetük. A dinamikus gazdasági fejlődés sok energiát követelt, s ráadásul az érvényesült, aki - bármilyen áron - pénzt produkált. A tervszerű káder— és személyzeti munkát, a párt káderpolitikai elvei alapján folyó kádernevelést és kiválasztást nem tavaly kellett kezdeni, s nem a miniszteri rendelet megjelenésétől kellett e téren komolyabban dolgozni, hanem legalább a Politikai Bizottság 1967-es határozata óta. Ez a határozat - miniszteri rendelet hiányában is - kötelező erővel birt a termelőszövetkezetben dolgozó kommunistákra, de főleg a termelőszövetkezet párttag vezetőire. Megemlítem, hogy 1968-ban a Párt-Végrehajtó Bizottság egyik határozatában már külön is kötelezte Tóth elvtársat arra, hogy "a jövőben a káderkórdésekben be kell tartani az előírásokat, és azt tartassa be másokkal is". Ezt is figyelembevéve, nem vehetjük tudomásul, hogy 5—6 év,alatt csalceddig jutottak el a kádermunkában. A Párt-Végrehajtó Bizottság elvárja a termelőszövetkezet vezetőitől, hogy őszintén beszéljünk egymással,^ mert a hiányosságokat igy tudjuk felvetni és kijavítani. Ezért kérdeztük meg - többek között - azt is, hogy a felsorolt 6 elvtárs /Libor, Juhász, Galambos, Szendrői, Kállai, Jávorne/^ tulajdonképpen miért kerültek el az elmúlt evekben a termelőszövetkezettől. Tóth elvtárs külön-külön megmagyarázta, de összeségében igy is érthtetlen, sőt figyelmeztető, mert egy ideig mindegyik jó társadalmi munkásnak volt megítélve, mindegyik valamailyen kapcsolatban volt a kerületi pártbizottsággal. Ne csodálkozzon a csucsvezetőség azon, hogy ilyen körülmények között nem vállalnak többen párt- és társadalmi munkát a termelőszövetkeze tben. ./• __________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ - ____________________________________________________________________________________________ i
