Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.22.a/4)
1962-09-06
v.: i'Séf '"*! áíBS9(B(te * ssj**»ar f 1 * 1 1 i n Albert Lajos; Az anyagban és Gzender elvtárs válaszadásában ellentmondást találok, mert az anyag úgy állapítja meg, hogy a felvett tagjelöltek 79 %-a munkás, paraszt és műszaki értelmiség közül került ki. Gzender Antal: áh/iA//// iu- TM áh///; Ci'l; gá// Nem tudom megmondani, hogy a 79 %-ból mennyi a műszaki értelmi, aég aránya! ' Hozzászólások részletezése; /Vita/ Ambrus Győrgy: Az anyaggal kapcsolatos pártszervezetek helyzetét kevésbé ismerem, az anyag elkészítését már jobban. Az anyag készítőinek helyzetében gondoltam magam és megállapítottam, hogy nem volt könnyű dolguk ezt az anyagot elkészíteni. Az okozhatott nekik elsősorban problémát, hogy meglehetősén szűk területen mozogtak, 5 alapszervezetet vizsgálták, igaz, hogy nagyjelentőségű alapszervezeteket választottak ki a vizsgálat céljára. Az egyik hiányossága az, hogy szűk körben mozog, ebből adódnak bizonyos óvatos megállapítások az anyagban. Ha az ember bizonytalannak érzi magát, akkor nem tud úgy diferenciálni, nem tudja meggyőzően képviselni álláspontjait. Az anyagnak vannak pozitív oldalai is. Nézeteket illetően, igen sokat sorakoztat fel, sőt rendszerezi is azokat. A sok példa az a~ nyagot életszerűvé, színessé teszi. A legfőbb általánosítása az _ anyagnak szerintem helyes. Három fő kérdést emel ki az'anyag, ami fő feladat^volt, az egyik a kétfrontos harc vitele, a szövetségi politika kérdései és az intrika, pletyka felszámolása. Feltétlenül igaz Gzender elvtárs azon önkritikája, hogy a revizionizmussal foglalkoz rósz kicsit sovány, nem is annyira a sorok tekintetében, mint elsősorban tartalmát illetően, példákat sem hoz ezzel kapcsolatban. Véleményem szerint addig, amig párt van és emberek vannak, egymással ellentétes nézetek vannak, addig két frontos^harc ^mindig lesz, hol jobban, hol kevésbé, de élni fog. 1956 előtt bár a szelet ás ság óriási veszélyt okozott, mégis 1956 előtt mind a Pártban, mind a párton kívül a revizionizmus volt a fő veszély. Ez volt 1956-ban is, az ellenforradalom ideje alatt. Novembere-e után egy kicsit változott a helyzet. A magam részéről feltétlenül a revizionizmust tartottam a fő veszélynek. A párton belül, azoknál, akik az ellenforradalom után azonnal a párt újjászervezésén segítettek, alig lehetett a revizionizmus a fő veszély.^ A revizionistákat október 23-a után lecsapolták, elmentek a pártból, nem szerepeltek, mint párttagok. 1957". után a •'revizionizmus nem volt olyan éles, nem volt kifejezett törnegjelenség. Ma már egyetértek azzal, hogy párton belül a revizionizmus rendkívül ritka jelenség, sokkal jobban állunk ezzel a kérdéssel, mégis rendkívül szűknek tartom a revizionizmussal való foglalkozást az anyagban, mert ha jól körül nézünk, még számos téves nézettel találkozhatunk. Pld. felvetik többen, hogy nem e túl gyorsan haj-tottuk vegre a mezőgazdaság szocialista átszervezését, meg vannak-e a technikai; anyagi feltételek, stb. ennek a gyökere revizionizmus. II, • I : ^ J.
