Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.22.a/3)
1961-11-29
I y * i 1 I J Tóth latvám A hozzászólásokból kitűnt az, hogy az elvtársak egyetértettek a Központi Bizottság határozatával, melyet én igyekeztem élethűen visszaadni az elvtársknak. Kádár elvtárs a Központi Bizottság ülésén elmondotta, hogy egészen más érzéssel ment be a mauzóleumba akkor amikor még Sztálin is ott volt és másképpen, amikor már eltávolították onnan , A személyi kultuszból eredő hibákat már a XX. Kongresszus kezdte feltárni, mert már akkor belső ellentmondás keletkezett az emberekben is és az igazságnak megfelelően Sztálint is a helyére akarták tenni. Nyugodjanak meg az elvr-N társak abban, hogy Sztálint a történelem a helyére tette, s nem a vizes árokba tette tetemeit, hanem igaz nagyságok mellé,- mint pld. Rósa Luxemburg - ! Vezetőnek kijutó helyre került Sztálin a Kreml falához. Bennünk, kommunistákban van a biztositék arra, hogy amit mondunk, állítunk, az helyes. Ha bennünk egyre tudatosabbá válik a marxizmus-leninizmus, akkor nyugodtak lehetünk, hogy minél kevesebb lesz az olyan hiba, mint amit Sztálin idejében elkövettek. Ezért helyes a vezetők cserélése az elkövetkezendő idők folyamán, hogy hasonló hibák elkövetésére ne legyen lehetőség. Abban a megjegyzésben, hogy annak idején tapsoltunk Sztálinnak, most pedig tapsolunk Hrsucsovnak, már rossz indulat is van, ez már túl megy a marxizmus-leniniumus határain. Az igaz, hogy tapsoltunk Sztálinnak és Rákosinak is, de ma már, ezen tények tudatában nem tapsolunk. Akkor még szent és sérthetetlen volt Sztálin személye, akkor még nem voltunk jelen tények ismeretében. Tudomásul kell venni mindalanyiunknak, hogy ha nincs a XX. Kong^ resszus, akkor ma nem ülhetnénk itt olyan nyugodtan, nem mehetnénk haza a meleg szobába, nem nevelhetnénk olyan ny-ugodtan gyermekeinket, hanem már kiüthetett volna a III. világháború, figy^klcsit a mi életünkről is van szó, Végig kell vinni a XX. Kongreszszust minden szocialista és munkáspártban. Az érthető dolog, hogy az ellenség felfújja a személyi kultuszszál kapcsolatban felvetett problémákat, s úgy állitják be, hogy ez nem egy-egy ember, hanem a rendszer hibája, abból fakadó. El akarják vonni a közvetlen gyakorlati feladatokról a figyelmet, hogy egy robbanást vihessenek véghez a szocialista tábor egysegén belül, a kommunisták között. Ezzel egyidejűleg az ő problémáikat is leplezni akarják és akadályozzák a szocializmus, a kommunizmus épitését. A XX, Kongresszus után igen komoly politikai és elvi harcok voltak a SZU-ban. Nekik is sokkal jobb lett volna, har már a XX. Kongresszuson le tudják zárni ezt a kérdést, de a pártellenes csoport csökönyössége, makacssága ennek gátat vetett. A pártellenes csoport tagjai levélben önkritikát gyakoroltak és utána szervezték a pártellenes frakciót és bomlasztották az egységet. Azzal egyetértek, hogy különböző helytelen nézetek elsősorban az idősebb elvtársaknál vetődnek fel, azonban tudomásul kell venni azt is, hogy ezekkel az idősebb elvtársakkal megfelelő módon lehet szót érteni, türelmes, nevelő munkával kell foglalkozni velük. Nagyon kell vigyázni arra, hogy ne hogy az^a szinezete legyen Albert elvtárs hozzászólásának, hogy az idősebb elvtársak körében általános a ferde nézet*’ l - — j _______________________.__ _
