Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.22.a/3)
1958-06-27
$ ■ • P il- 3 _ Tehát nem úgy, hogy nem vesszük figyelembe a tömegeket, hanem harcot folytatunk a tömegek megnyeréséért. Vagyis nem az*- mondjuk, hogy fasiszta, mert nincs a Tártba - mert ez koránt sem jelenti azt - hanem számolunk azzal, hog/^ouztja a Párt nézeteit, mert nem érti a Tárt politikáját. A párttagok elsőrendű kötelessége és feladata azt, hogy az ideológiai kérdéseket kivigye a tömegek közé, győzze le a munkás osztálytól idegen elemeket és igy állítsa a tömeget a népi hatalom mellé. Ez a nehezebb, de biztos bázis, melyre nyugodtan lehet alapozni. A Magyar Szocialista Munkás Párt ezt a politikát vallotta megalakulásától kezdve. Elmondha :.juk, hogy a Párt nem tett elvi engedményeket az el lenforradalom ideje alatt, hanem szilárd maradt, 10 ezreket tudott a Párt maga mellé állitani, aminek kösz'.önih tű a konszolidáció. Tudjuk, hogy ebben az időben jelentkezett a revizionizmus is, igen nagy mértékben az előkészítő munkákba és napjainkban is jelentkezik. Ennek a veszélye elsősorban abban van és abban az időben különösen abban volt, hogy a munkásosztály adja fel a maga pozícióját. A revizionizmus veszélye különösen a tanácsok felhomlasztásában, szocialista intézményeink - vállalatok, szövetkezetek, termelőszövetkezetek - feloszlatásában jelentkezett. Erre törekedett az ellenség az ellenforradalom időszaka ne alatt, s meg kell mondani, hogy nem kis sikerrel. Arról is meg kell emlékezni, hogy a Pártban vannak baloldali, szektáns nézetek, de vannak jobb oldali nézetek is a Párton belül. Ilyen formán a baloldali elvtársaknak az a véleménye a magyar ellenforradalo,.-.rólf hogy nemcsak az a négy pont van.'amit akolién- 2L- fórráda 1 om_akoz.Q.t.t.. Sokan azt állították - a baloldaliak 'részéről''- " hogy a XX. kongresszus is egyik oka annak, hogy Magyarországon ellenforradalom volt. Végsősoron a bal és a jobb oldali nézetek valahol összetalálkoznak egymással és közös nevezőre jutnak előbb, vagy utóbb és mind a kettő igen komoly veszélyt jelent a Párt J egységeinek szempontjából és a tömegek megnyerése szempontjából T * is. A jobb oldaliak üldözik azt, hogy ha a Kongresszus megáilapií J tásait kritika tárgyává k lehet tenni. Nem beszélek a revizionisn r ta elhajlókról, akik elhárítják magukról a felelősséget és azt a ^ 1 Pártra tolják. Aki ebből hasznot húz, az a nemzetközi imperializ-J á mus. Ilyen formán látják, hogy a jobb és a bal oldal közös platv J formra - nevezőre - jut, és azokat menti fel, akik a fő bűnösök AJ) a magyarországi eseményekért. A XX. Kongresszussal kapcsolatban yj 0 felvetett híresztelések nem őszinték, ezek ellen küzdeni kell, 3 num lehet megengedni, hogy a pártszervezetek tagjai ilyen nézeteket valljanak, mert ha egy párttag ilyen elvet vall/ akkor milyent valljon egy pártonkivLili. Teljes egészében egységes álláspontot kell elfoglalni. Feltetem itt a két frontos harc kérdését is, mely egyrészt a szektánsság, másrészt a revizionizmus ellen folyik. v L__ j _____.__________________________________________________________________________________________________________
