Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.20.a/4)
1961-10-14
— “ ammm% r ^ Solt Árpád elvtárs: fiatalok megítélésében. Ugyenez fennál o pedagógusoknál is, mert nem ismerik a gyerekeket, nem ismerik a gyerekek kori megnyilvánulásait. Vagy például a "Nyilas Misi" példája. Ehhez kellene tudást, megértést szprezni a pedagógusoknak, tehát szakmai területen. Vagy előírták a pedagógusok részére a családlátogatást. Ezt úgy is el lehet intézni, hogy elmentem, lo percig ott voltam annál a szülőnél ás el van intőzve. De fel lehet ezt használni agy is, hoy.y tényleg arra ford itani a dolgot, amire kell. Bírálat, álhumanista légkörnek tartjuk mi oz olyan légkört, ahol formális bírálat van. Úgy néz ki a dolo*,,, mintha bírálnák egymást, megmondják egymás fele, hogy pl. milyen ügyesen vezetted ezt az órát, tehát ami jó azt mondják meg. De nem jutnak el addig, hp^y a hibákat is felfedjék. Ez oz álhumanizmps. És sajnos ez egyes tantestületekben eléggé tapasztalható. Például; a Bocskai utcai iskolában. Amikor ott kinnvoltam, elbeszélgettem az egész tantestülettel.' Elmondták, hogy X»Y» jól dolgozik, megcsinálták ezt ós azt, de senki nem fetett fel hibát. A tények pedig azt mutatják, hogy- vannak hibák, panaszok jönnek be. a tanácstagok^ részéről a fiatalok magatartásával kapcsolatban, az utcán. A pótvizsgákkal kapcsolatban. Szülők a tanári működéssel kapcsolatban eléggé súlyos dolgokat hoznak, vannak súlyos problémák és ezt a tantestület nem akarja ,meglátni. Törtánt-e nyílt beszélgetés a nem fejlődő pedagógusokkal? Ezt egy elvi megbeszélés előzte meg, elsősorban itt a Pártbizottságon Varga, Farkas ós Könnyű elvtársakkal ültünk le beszélni ás ezt a munkát mi következetesen visszük. Eddig 5 pedagógussal történt beszélgetés, akiknél látjuk, hogy a türelemnek olyan értelemben vége, -hogy ők nem fejlődnek nem lépnek előre. Nagyon érdekes volt például a Szlatényival történt beszélgetés. Elmondtam neki, hogy ez voltál 1956-ben, igy viselkedtél, május 1-án kát évvel ezelőtt, amikor kivonulásra mentünk, okkor jöttél ki a Lenin úti templomból és ezektfufcán résztvettél ilyen meg olyan továbbképzésben. Hoztad a bizonyítványt, hogy azt jól végezted. Ennek ejc: lenére a sző ós a tett nem ugyanaz. Mert ezt mondod, de közbei az egészet magad rontod le azzal, hogy a gyerek látja, hogy vasárnap ott vagy a templomban, és ezzel megtanítod a gyereket arra, hogy a pedagógusok mást beszólnék ás mást tesznek. És ezgél azokót is lerontod, akik pedig valóban úgy tesznek, ahogy mondják. Azt mondja, hogy nincs egyetlen olyan rendelkezés, ami megtiltaná a pedagógusnak, hogy a templomba járjon. A másik érve, ho y hogy mondhatom én azt, hogy ő nem tanit politikusán, amikor helyettesített egy órán és egész órán Kiliánról beszólt. És itt is kénytelen voltam rávilágítani arra, hogy hiába mond el Kiliánról mindent a legjobb akarattal, de éppen a tette az, ami ezt végképp lerontja. Erről van szó. Vagy itt van például a Balon esete. Azt mondja, hbgy 1957-ben végeztem, nekem most^ULyon úgy sem tudnak mondani. Erre feltettem neki kérdéseket, például: hogy értelmezi ma a munkás-paraszt szövetséget? Mi a szövetségi politika? - uj értelmezésű kérdéseket. És rávilágítottam arra, hogyha nem tanül, lemarad, függetlenül arra, hogy 1957-ben ő bizonyítványt kapott.£s nagyon érdekes, a fíalonnal való beszélgetésre pont egy olyan alkalommal került sor, amikor a Dózsába akartuk vinni fizikatanárnak, mert ott megüresedett egy hely. Nem érzi, hogy egy általános iskolai tanár részére kitüntetés az, hogy egy magasabb iskolába kerül. C húzódozott’ és megmondtam, hogy mik a feladatok a gimnáziumban, erre mondta, hogy nem tud ja'Vállalti. Megkérdeztem, jelentMeztél-e ideolő; iái képzésre? Nem. Úgy került sor erre a 8 ~ J
