Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1972 (HU BFL XXXV.20.a/3)
1972-09-14
r "i _ 4 _ i -'.'i Ind olt e cél érdekében. Lehetne utalni továbbá az ingyenes véradás eredményeire ( a Landler J, Javítóban az egy év előttinek másfélszerese) , ami ■ ugyancsak a. közösségi magatartás kiemelkedő példája. Csak a szocialista társadalmi rendben tartják elképzelhetőnek a. munka olyan megbecsülését, mint pl. kitüntetések elnyerését. A jelenleg sokakban uralkodó hiedelem ellenére is a munka erkölcsi, megbecsülésének van értéke és fontosnak is tartják azt az emberek. A beszélgetések során ez a munkások részéről is, jDedagógusok részéről is nyilvánvalóvá vált. A Czabán téri és a pestújhelyi iskolákban példázták, hogy a szovjet pedagógusok lényegesen több elismerést ( érdemrendek, cinnek) kapnak mint nálunk és ez mutatja a társadalmi megbecsülés különbségét is. Hogy a. szocializmus eszméi a munkások gondolkodását alapjában mennyire meghatározzák, arra példa többek között a Tejpalackozó üzemben lefolyt vita is fiatal, magukat,"nem politizálóknak" valló munkásokkal. Egyetértenek a törzsgárdatagsággal és ennek előnyeivel is, de szenvedélyesen védték áll.áspontjuka.t, amely alapján ne csak az idő legyen az egyetlen kritérium, hanem a munka minősége is szolgáljon alapul a törzsgárda tagság elnyeréséhez. A munkásszolidaritásra ugyanezek. példaként mondták el, hogy jelenlegi munkahelyükön otthon érzik magukat, mert itt a szellem egymást segitő, nem szégyenitik meg őket az egyes ritkán előforduló munkák esetén gyak orlatlanságuk láttán. Elmondták, hogy többen azért változtattak munkahelyet mert elviselhetetlenül rideg, egymásra i~ íigykedő légkörű munkahelyen voltak, "amiben nem lehet élni". Az emberek tudatában általában és így a vizsgált csoportoknál is tapasztalat, hogy a szocializmus építőse Időszakának megitelese idealizált, nem mentes illúzióktól. Még mindig kisért az a hiedelem, hogy az ut sima és rövid, hogy a társadalom minden kérdésére kész formulák vannak; hogy rrjinden csak a legoptimálisabb eredménnyel valósulhat meg;' hogy a szocializmus fejlődése elől minden akadályt eltüntettünk. Azt, hogy társadalmunk jellemzője az átmenetiség, hogy a hatalom kérdése ugyan eldőlt, de hogy gazdasági lehetőségeink fejlettségünk által meghatározott és ez is, valamint társadalmi életünk az elkerülhetetlen és a szükségtelenül is létező ellentmondásokkal terhes, és nem azonos a kommunista társadalom fejlettségével - nem megértett. Emiatt - a tapasztalt tehetetlenség és mulasztások teljesen jogos birálata mellett - sokszor olyan dolgokkal szemben is türelmetlenek, amelyek ma megoldhatatlanok. Nehezíti a problémát - de ez is természetes hogy az emberek gondolkodása maga is telitett a valóság hü és egyidüjeleg torz tükröződésével. Szükséges ezt szem előtt tartanunk, különösen akkor, ha az é^ Ieíkörülményeket illetően vizsgáljuk a közgondolkodást. Szinte kivétel nélkül a. legnagyobb gondként a lakáskérdést vetették fel. Az ezzel kapcsolatos igények jogossága nem vitatható. Nem tagadható. hogy a fiatal, családot alapított munkás nagy gondja a J
