Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Gazdaságpolitikai Munkabizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1982 (HU BFL XXXV.19.a/9)
1982-12-21
készültsége és megbecsülése. A vizsgált egységekben a. teljesitménykövetelményekkel foglalkozó szakemberek száma és felkészültsége igen különböző. Mig a Danuviában 18 fő foglalkozik a normázással, addig az Aluminiumgyárban 4 fő, az EL-Co-ban 9 fő, a XIV. kerületi Épitő Szövetkezetnél a teljesítmény meghatározását a közvetlen termelés irányitók végzik, a VEGYTERV-nél, ill. az ELGI-nél pedig a munka természeténél fogva közvetlen teljesítménykövetelményeket nem határoznak meg. A norma-apparátus szükséges létszámát természetesen befolyásolja a sorozatnagyság, a gyártmányatruktura változásának gyakorisága, a kapcsolódó bérrendszer stb. A normaképzés személyi feltételei meghatározóak a technológiai fegyelem vonatkozásában is /a nem eléggé megalapozott normákat a teljesitményplafónig a technológiai fegyelem megsértése árán is célszerű teljesíteni/ - s ez végső soron kihat a minőségi munka és a teljesitmény összhangjára is! Tapasztalataink szerint a vizsgált egységek végeznek rendszeresen normakarbantartásokat /Aluminiumgyár, EL-Co, Danuvia, ÉPFA/ ez azonban nagyon eltérő eredményre vezet. Általános tapasztalat, hogy a normarendezés hatása csak 2-3 hónapig érezhető a teljesítményeken, ezután "visszaállnak" az eredeti teljesítményhez. Azokon a helyeken, ahol jól megalapozott műszaki normák vannak, /Elr-Co, Danuvia, Aluminiumgyár/ ott a teljesítménykövetelmény biztonságot ad a vállalatnak és a dolgozóknak egyaránt. Itt a műszaki normákat csak a technológiai változás alapján kell megváltoztatni. Élnek a vállalatok a kombinativ normaképzés lehetőségével is. H. Az ÉPFÁ-nál, ahol a helyi sajátosságoknak megfelelően alkalmazzák a műszaki és statisztikai normák kombinációját, összekapcsolva ezt egy jól működő gyári érdekeltségi rendszerrel. Az országos normatívákat jól alkalmazzák a XIV. kér. Építő Szövetkezetnél. Itt részben a szakképzett normások hiánya, részben pedig az a helyes felismerés, hogy a