Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/7)
1966-02-17
a gazdasági kihatásokat, vagy akár a piaci, stb. kihatásokat, - s ez a tervezésre is vonatkozik. De ahogy ma megy, nem lehet még v. Halat! szinten sem gazdasági tervezést csinálni. Még egy utolsó kérdést. Itt felmerült az, hogy hol helyes kutatni. Az egyik elvtárs azt mondta, hogy a vállaltat ma a termeléshez a legközelebb van és a tudomány és'a termelés kapcsolata az üzemben valósítható meg a legjobban. Szoktak nyugati példákat mondani, pl. a Siemens példáját, de ezek önálló kutató intézetekkel rendelkeznek. S más egy 3oo ezer emberrel dolgozó vállalat kutatóintézete és más, ha a tudományt úgy akarjuk termelőerővé tenni, hogy a 3-4 ezey vagy 8 ezer fővel dolgozó üzemekben gondoljuk, hogy‘a kutatás kérdései megoldhatók, mert azközel van a termeléshez. Nyugaton is nagy ipari konszernek, nagy kutató vállalatok formájában oldják meg s ez egyre inkább önálló szakmává válik. Az üzemi barkácsolás színvonalán folyó munkát - elemzést ezért a meghatározásért, - sok esetben nálunk kutatásnak kiáltják ki. Azt is meg kell nézni, hogy a magyar kutatóintézeteknek a felszerelése milyen. Arról van szó, hogy nem lehet vállalati szinten minden problémát megoldani - és nem» csak alapkutatási szinten - s valahol az akadémián kell ezt megoldani. Kell egy kutató fejlesztési részlegnek lennie, amely előkészít bizonyos dolgokat, de a szellemi és az anyagi eszközök összpontosításával lehetne hatékonyabban előrelenditeni a műszaki fejlesztést. S itt arról van ázó, hogy milyen irányban kellene nekünk a dolgokat fejleszteni. Hartai elvtárs Elektróakusztikai üzem: Az elmúlt években nagyon sók’ 'napunk telt el azzal, hogy különböző dolgokat vetettünk el. Amikor az irányelveket megkaptuk, vártuk azt, hogy vajon előirányoznak-e olyan megoldásokat, lehetőségeket, kereteket, amelyek ezekre a fájdalmas dolgokrat orvosságot adnak és jobban, eredményesebben tudunk dolgozni. Én-egyáltalán nem találtam érthetetlennek, sem nem egyértelműnek. Alkalmas arra, hogy azokat a problémákat, amiker tapasztaltunk lo-2o-5o j^-kal jobb munka feltételeit jelentse részünkre. A főbb várakozás bennem ezzel kapcsolatban az, hogy mikor legyen igy. A pártvezetéssel szemben az a kérésem, hogy ne engedje a pártvezetést olyan dolgokkal megkötni, ami akadályozza ennek érvényre jutását. Arra gondolok, az óvatosság nagyon fontos, és az a kérésem, hogy a pártvezetés legyen óvatos abban, hogy az elhatározást vigye maradéktalanul és törés nélkül, csak akkor lehet tőle sikert várni. Lehet továbbfejleszteni, természetesen és tovább fog fejlődni a részletes kimunkálás során majd? de ha megpróbálunk - jószándékkal is - avult és az egész logikát felforditó részelemeket beépíteni, akkor nem lesz eredményes. S et a veszélyt felvetik azok a beszélgetések, amiket eddig hallottam. Tudom, hogy nagyon alapvető viták folynak magasszintü műszaki körökben is az irányelvek műszaki fejlesztési részével kapcsolatban. Azt tartom a legfontosabb részének, hogy ad-e olyan korszerű lehetőségeket a vállalat kollektívájának, amelyben a műszaki fejlesztés hatásfokát meg tudjuk javitani, - amely ma nem elegendő. S azért nem tudunk többet ebből kihasználni, mert - bár óriási fejlődést jelentő - módszereink megkötik a kezünket, nem alkalmasak arra, hogy a korszexű követelményeket kielégítsük, Megvannak az igen bonyolult rendelet-halmazaink, amivel szabályozzuk a műszaki fejlesztést e2;ek azonban bizonyos uniformizálást jelentenek. Nem tudják a vállalatok termelési, eladási feltételeit alátámasztani. S az esetleges sikertelenség esetén visszahárul a bűn-J
