Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1957 (HU BFL XXXV.19.a/7)
1957-07-10
10 Ez mint egy ellenforradalmi politikai gyakorlat jelentkezik nálunk. A revizionista jobboldali kör bezárult eg^ nyilvánvaló ellenforradalmi politikai gyakorlattal. 1. Nekünk következetesen végig kell vinni politikai, adminisztratív és minden más eszközzel a revizionizmus felszámolását. 2. A revizionizmus eszmei és politikai maradványaival szemben a párton belül kérlelhetetlenek vagyunk. Világosan kell látni minden párttagnak, hogy nincs lehetőség arra, hogy a revizionizmusból bármit is átvegyünk. Nem lehet semmiféle pártegység, ha az elvtársak jogot formálnak arra, hogy ők kiragadjanak olyanokat, hogy a revizionizmus egyik v vagy másik formájára jogot formáljanak. Vagy a konferencia határozataiból kiragadják azt amivel egyetértenek, azt pedig amivel nem ért egyet, nem fogadja el. Ilyen nincsen! Ha neki voltak revizionista nézetei, számolja fel, mert ez nálunk igen is akadályozza a pártegység erősödését. A szektáns hibáké, a szektáns módszerek^ megtérése. Egyetért általában a KB határozatával, de fenntartja a jogot arra, hogy egyes kérdésekben nem ért egyet a határozattal és szembeszáll azzal amivel az ő szektáns nézetei nem egyeznek. Itt megint látható, hogy ezzel nem lehet előrejutni. Hálunk jelenleg igen is nem' egy-kettő a száma azoknak, akik ilyet akarnak. Itt van pl. návai et. felszólalása, ez nemnint személynek szól, mert meg kell mondani, hogy egy olyan kommunista, aki az országhatáron túl és kivul is nagy tekintélynek Örvend, ezt azért mondom, hogy lássuk meg, hogy nem személyi kérdésről van szó. Itt mélyenfekvő elvi kérdésről van szó, és arról van szó, hogy amit Révai et. megfogalmazott a pártkonferencián, ez nemcsak az ő nézetei, hanem nagyon sok eÍvtársunkban megvan, egyébként derék, jó elvtársunkban. Nem hajlandók szembenézni a saját szektáns hibájukkal. Azt mondta Révai et. hogy ő nem is azt mondaná, hogy pártegység, hanem minden kommunista - mínusz - áruló. Ezzel nincs is semmi, de hogy anélkül, hogy a hibákkal szembenézzünk és úgy menjünk előre. Én a magam részéről hosszú időn keresztül Rákosi Mátyásra, ü-erőre úgy néztem fel, mint csalhatatlan vezetőkre, nem személyi kultuszból, amit persze én is csináltam, mint mások is, hanem azért, mert a felszabadulás utáni eredmények az ő nevükhöz fűződtek. Ez tény, az hogy nincs okunk nekünk az eredmények miatt az akkor és még ma is érzett szubjektív vonásu érzelmüket megváltoztatni, azt kell nézni, hogy ezeket a személyeket szeretjük-e jobban, vagy a szocializmust, a proletárdiktatúrát. Ezekhez a személyekhez leszünk-e hűek, vagy a proletárinternacionalizmushoz. Aiaért vetődik fel igy a kérdés, mert ők olyan hibákat követtek el, ami tény és amit Magyarországon minden ember tudott rajtuk kivül. Az egész ország erről beszélt, de ők nem akartak tudni róla, ezért nem mi vagyunk a hibásak, hanem azok a hibásak akik elkövették, ők a hibásak. Itt természetesen nem a személyük elmarasztalásáról van szó, hanem a politikájukról. Tény, hogy ezekről a hibákról nem fogunk túl sokat beszélni, mert az a helyes, ha ezeket kijavítjuk , de a pártértekezleten kell ezekről a hibákról beszélni, mert nem tudunk helyes politikát kialakítani és ezeket kijavítani, mert ezek a hibák a súlyosságukban az imperialista ügynökök tevékenységét megtestesítette. Nagyon komoly dolog, hogy november 4-e után is milyen kevesen kezdték újra, mert a kommunisták legjobbjainak hite is megingott, nem látták a kiutat, belezuhantak az ellenforradalmi eseményekbe, bezetés hiányán.
