Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1970-01-03
társadalmi szervekkel való együttműködésben, a rájuk való támaszkodásban, a feláratokra való megnyerésben jelentkezik a fő feladat. Nem tudhatjuk a mozgalmi szervek nélkül a gazdasági vés feladatainkat elérni. Ez egy hatalmas emelő. Erről lemondani egy rosszul tájolt vezetési módszert jelez. Harmadiknak azt mondanám, hogy végső soron itt a VB és maga a brigád is a párt politikájának végrehajtását kéri Tőled számon, egyik-másik vonatkozásban. Ami az uj gazdasági mechanizmust illeti, azt mondjuk, hogy objektív szükségszerűség volt. S ez az uj gazdasági modell nem honosodhat meg az üzemi demokrácia kiszélesedése nélkül. S ez párthatározat. S rögtön tegyük hozzá: üzemi demokráciáról beszélni és azt megvalósítani ténylegesen, hatáskör nélkül nem lehet. Tehát amikor a brigád felveti a decentralizálását a hatásköröknek, akkor végső fokon az üzemi demokrácia szélesítését akarják. Máshol is igy van, - de\megy. A párt és a kormány is azt mondja, hogy a szombati munkanapok szabadok - a 44 órás munkahéten belül, - azért, hogy az emberek szabadideje növekedjék. Van minden vállalatnál túlmunka? Van bizony, - mi is hibásak vagyunk, részben külső körülmények is adódnak. Azonban azt.kellene nézni véleményem szerint, hogy az a mérték, ahogy a dolgozókat igénybe vesszük az illik-e a párthatározathoz; vagy hogy az egyik oldalon adunk szabad szombatot, másrészt mértéktelenül bent tartjuk a dolgozókat, - ez összeillik-e?- tendenciájában a munkaidőnek csökkennie kellrmert a dolgozók nem értették meg, és sérelmezik ezt a helyzetet. A megoldást, a kibontakozást keressük. Én azért úgy restellem magam, ha úgy kellene idekerülni, hogy nem tudok kijönni a mozgalmi szervekkel! S nyilván a célunk közös. Az elmondottaknál különösebb elvi alapokról fakadó, vagy gyökerező dolgot nem tudok, - inkább kicsit hiúság amit itt látok. Béres elvtársnő felé is szeretnék egy-két dolgot elmondani. Béres elvtársnő velem és nyilván másokkal is próbált úgy konzultálni, hogy az uj mechanizmus körülményei között hogyan, miképpen helyes, célszerű a pártvonalon tevékenykedni. Az egyik tapasztalatom az lenne, hogy túl iái részletes és operatív a termelési kérdésekkel való foglalkozás, ami véleményem szerint terhes lehet az ottani vezetőknek. És az lenne a javaslatom,hogy a nagyobb, átfogó kérdésekkel foglalkozzatok ipkabb, mint azzal,hogy hová adnak el gépet és hányat. A másik dolog, hogy nem szabad csak a felületi kérdésekből Ítélni, meg kell mondani, meg kell látni, hogy belül mi van. Az exportmegrendelés'hiányából adódó problémákból azért a vezetés kihúzta a gyárat, ezért olyan mértékben felvetni ezt nyilván sértette a gazdasági vezetés önérzetét. Ezért tényleg meg kell határozni, hogy miben marasztalunk el, vagy miben dicsérjünk. Ha az operativitásról kicsit a nagyobb, fontosabb dolgokra koncentrálunk, talán csökkenteni lehetne a súrlódásokat. Azt hiszem, több bizalmat kellene adni egymásnak. Nyissunk tiszta lapot egymásnak. Kicsit nyugtalanító, hogy amit elmondtatok, nem könnyebbíti, hanem heheziti a helyzetet. Meg kell próbálni félretenni a problémákat és a megoldás módját keresni.
