Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1969-12-19

- 3 -túl sok és túl sürü a feladat, ez végső fokon esetenként a munka minőségének rovására megy. Véleményem szerint valamivel kevesebb valamivel több lehetne. Itt a VB előtt is sokszor olyan mennyiségű anyag van, hogy az ember alig várja már, hogy túl legyen rajta. Nem beszélve arról, hogy alapszervi vonatkozásban azt várják, hogy az ember hagyja őket dolgozni már. És ez alapvető politikai dolog, mert a párt belső dolgait nekik kellene dtt tisztázni.

Általában az idekerülő anyagokkal személy szerint nem vagyok megelégedve. Anyagokat nyilván azért csinálunk, hogy megnézzük, abban a témában a hozott párthatározat végrehajtásában hogyan állunk. Mit tettünk, mit oldottunk meg, vagy a megoldásának milyen problémája van. Másrészt, hogy az elemzés alapján látni akarjuk a hogyan továbbot. Szerintem itt a probléma. Még a jelentési részek csak-csak, de a határozati részek már nagyon formálisak. Nem minden esetben, de nem lehet azt érezni, hogy amikor elkezdődik akár egy brigádvizsgálat, tsea ast

hogy miért csinálom? Hát, azért, hogy a leszűrt tapasztalatokból tudjam, hogy hogyan menjek tovább. S ezt nem lehet érezni. Sőt, lehet olyat tapasztalni,hogy maga a jelentési rész is inkább csak fénykép. De, hogy miért jó, vagy a hibáknak mi az eredője, ez már sokszor hiányzik.

Véleményem szerint a mi munkánk finomításának egyik része az lenne, ha ezen a téren megpróbálnánk jobban az eligazítást. S ez azon múló kérdés, hogy mennyire sikerül az indításnál az elvtársak figyelmét felhivni arra, hogy mi a cél.

Mióta a kerületben dolgozom, mindig láttam egy olyan tudatos politikát, ami azt mutatja, hogy érzi az apparátus azt, hogy nem érte van a választott szerv, hanem a választott szervért van az apparátus. S ez helyesen van igy. Azonban az ember sokszor érzi, hogy az apparátus tagjainál nem talál megértésre eléggé. A PMO-ról és a PTO-ról egy-egy elvtárs, amikor idehoztak anyagot, mintha meg lettek volna sértve, hogy valamelyikünknek más a véleménye, hogy máskép lát mint ők. Azt láthatták, hogy a VB nem elfogult egy|-egy szerv felé, másrészt a VB elbírálás alá vesz egyes dolgokat.

Még egy do^>t, ami a személyemmel kapcsolatos. Megmondom őszintén, hogy sokszor elég dühös vagyok egy-egy dolog miatt. A PB tagjaival beszélgetve egyik-másik azt mondja, hogy"megváltoztál," "csendes lettél". Nyilván, hogy az ember gondolkozik rajta.

Az embert a munkája, beosztása befolyásolja, Befolyásolja gondolkodásmódját, de nem jó, ha egy elvtársnak az élete zöme pártapparátusban, pártmunkában telt el s ha átkerül gazdasági vonalra, úgy nézünk rá, hogy te már más lettél. Kicsit kisért bennünket, hogy úgy nézzük, hogy most már az igazgató beszél belőle. Zömében nem lett más, csak egyes dolgokban. Gondolkoztam rajta, hogy hol van most a hiba, nálam,_ van a baj, nekem kell egyes dolgokban észretérni?

Én magban jól érzem magam a kollektívában, szivesen veszek részt benne, - s rengeteget tanul az ember.

Mint javaslatot is azt tenném, amit elmondtam az anyagokkal, főleg a javaslati résszel kapcsolatban.