Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-08-01
-7-Nyilvánvaló, hogy a szakszervezetek minden vonatkozásában az érdekvédelmi feladatokat helyezik előtérbe, ez már hagyomány, de ebben a mi rossz politikai munkánk is megmutatkozik, mert nem mindig tudtuk elérni azt, hogy a különböző területen dolgozó kommunisták szemléletében egyformán jelentkezzék a politikai, nevelőmunka. Ezzel együtt meg lehet állapítani, hogy van fejlődés a vasútnál, az anyagot nagyon jónak és reálisnak tartom. Káldi elvtárs? Nálunk is hasonló problémák vannak, mint a vasútnál a szakszervezetek pártirányításával. Nálunk is jelentkezett egy időben, hogy a szakszervezet egy különálló szervezet, de a Politikai Bizottság határozata óta van fejlődés. Ezt a fejlődést elsősorban azzal értük el, hogy kádert adtunk a szakszervezetnek, elsősorban az üzemi bizottságokba és a szakszervezeti tanácsba. Nálunk az a gyakorlat alakult ki, hogy a VB és PB ülések után az ott született határozatokat ismertetjük a szakszervezetben dolgozó kommunistákkal. Problémát okozott, hogy nem volt eléggé összehangolt a munkatervük a mienkkével. A szakszervezet sokszor előbb tárgyalt egyegy témát. Ezt úgy próbáltuk koordinálni, hogy a szakszervezet tudja, hogy mi a pártszervezet véleménye, milyen határozatai születnek. Azelőtt az is több esetben előfordult* hogy a szakszervezetben dolgozó kommunisták egy kicsit inkább a szakszervezetet képviseltek a pártszervezet felé, azonban ma már elkezdődött ennek a fordítottja. Ahhoz, hogy a szakszervezeti munka színvonala még tovább tudjon javulni, úgy látjuk, hogy a vezetés színvonalát kell elsősorban emelni. Sajnos a vezetés színvonalának emelésénél komoly eredményt nem tudtunk elérni, sem a vezetőségválasztásnál, sem a felsőbb szakszervezeti szerveknél nem tudtuk a saját elképzeléseinket érvényre juttatni, de ettől függetlenül az arany jól alakult. De mivel maga a szakszervezeti vezető is olyan akitől sokkal többet nem várhatunk rányomja bélyegét az egész szakszervezeti munkára. Talán az ilyen irányú kérdésekre a jövőben nagyobb gondot kellene fordítani. Ahhoz, • hogy az egész szakszervezeti munkán alapvetően változtatnjftudjunk a személyi feltételeket is meg kell oldani. Ami az érdekvédelmet illeti ténylegesen igaz, amit az elvtársak elmondottak, élnek ezzel a jogukkal. De felvetődik egy probléma, hogy ha a szakszervezet betartja azokat az utasításokat, melyek jogait rögziti, akkor nagyon sok esetben összeütközésbe kerülj a vállalati érdekkel és nagyon sokszor meg kell alkudnia. Ez az érdekvédelmi tevékenység még nem olyan tiszta, mint amilyennek kellene lennie. Tulajdonképpen nem is könnyű a szakszervezeti munkát jól elvégezni, bizonyos fokú kompromisszumra van szükség. Ez vonatkozik úgy a szociáli$, kulturális célokra is mint a dolgozók túlóráztatására stb. Ahhoz, hogy egen változtatni tudjunk az-lenne a legfontosabb feladat, hogy•próbálják megértetni, hogy mit miért csinálunk, hogy a gazdasági vezetés egyes intézkedéseit milyen célból hozta, akkor véleményem szerint a szakszervezet jó munkát végzett. A munkaverseny szervezése is egyik fontos szakszervezeti feladat lenne. Nálunk az a tapasztalat, hogy a szakszervezet a munkaverseny szervezésével nagyon keveset törődik, csak úgy,
