Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-08-01
a szakszervezet tevékenysége zömében az érdekvédelemben merül ki. Véleményem szerint túlzás ezen a területen nincs. A mi pártszervezetünk a Politikai Bizottság határozata után ösztönözte a szakszervezetet, hogy jobban éljen a jogaival. Ez az első időszakban nagyon nehezen ment,' nehéz volt az, hogy megszokják az elvtársak, megtanulják és érezzék, hogy az egész az ossz, érdekében, a bérarányok elosztása, az egyéni érdekek érdekében fel tudjanak lépni. A másik probléma a 'termelési tanácskozások, vagy taggyűlések problémája. Az első időben mi is küzdöttünk vele, ez a kettő nem kell, ténylegesen csak a taggyűlésnek lenne más a szerepe. De úgy érezzük, hogy mind a kettő szükséges, mert itt jobban felmerülnek azok a problémák, amelyek a dolgozókat érintik. Nálunk minden negyedévben meg van tartva a termelési tanácskozás. A mi vonatkozásunkban nagyon sokat segitett az, hogy Petlyánszki elvtársnőt a szakszervezetbe irányítottuk. Véleményem szerint a felső irányításnál javulás van, a Pol.Biz. határozata óta, de hogy akár a szakszervezet, akár a vállalatvezetés igy alakult ki, az feltétlenül függ attól, hogy honnan kapja az irányítást, ifa az tapasztalattal, tartalommal van megtöltve, akkor könnyebben megy a munka. Szávó elvtárs; A magam részéről nagyon érdekes volt ez a téma, mert eléggé ismertem és jelenleg is ismerem a vasútnak a szervezeti felépítését. Lehet érzékelni, hogy a fejlődés a vasútnál is megvan, ha az a fejlődés nem is olyan ütemü mint az ipari üzemekben. A vasút fejlődése a népgazdaság általános fejlődésétől lemaradt, ezzel szemben a követelmények állandóan nőnek,az összetétele pedig állandóan változik, nagyon sok a dolgozók kögül a kétlaki és ez nagyon megnehezíti, rontja a politikai munka vitelét. Az elvtársak felvetették, hogy ez van, de felmerül a kérdés hogy hogyantovább. A szakszervezetben dolgozó párttagokat be kellene számoltani, rendszeres feladatokkal ellátni, ellenőrizni őket, taggyűlésen értékelni munkájukat. Ha csak feladatokat adunk, az értékelés beszámoltatás elmarad,akkor a dolog lényege elsikkad. Sokszor hajlamosak vagyunk, elnézünk különböző területen levő hibákat és ezek visszaütnek a pártszervezetre, rossz politikai hangulatot teremtenek. Ha előre akarunk haladni, jobban kell a párttagokkal törődni és biztosítani ezek részére, a párthatározatnak egyforma értelmezését és a különböző területen való végrehajt ását.Tanítsuk a különböző szervezetekben dolgozó kommunistákat az adott helyzetnek megfelelően alkalmazni a párthatározatokat, akkor lehet előre lépni. Problémát okoz a felsőbb szintű szakszervezetek irányítása. A felsőbb szintű irányítás ezen a területen bizonyos kritika álá esik, de a,feladatot elsősorban helyileg kell megoldani ennek pedig a motorja a pártszervezet és azért delegálja a kommunistákat különböző területekre, hogy a párt politikájának szószólójává váljanak. Véleményem szerint nem a forma adja meg, Mög/ hanem a tartalom, hogy mit érdemes folytatni és mit helyes csinálni. Véleményem szerint az üzemi demokrácia egyik eszköze a termelési tanácskozások megtartása. A szakszervezeti tagség aktivistáinak kibontakozását pedig a szakszervezeti taggyűlés biztosítja, A szakszervezeti taggyűlésekkel csupán az a baj, hogy a kettő egybefolyik és a felső szintű szakszervezetek sem irányítják a szakszervezeti titkárokat.