Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-08-01
nem kellene eleget tenni. Érdekes dolog a szindikalizmus problémája, ezzel ténylegesen lehet találkozni a szakszervezetnél. A Politikai Bizottság határozatát egyik-másik szakszervezeti vezető úgy értelmezte, hogy abban semmi szerepe nincs a pártnak. Megfeledkeznek arról, hogy a párt ereje a szakszervezeti munkában is kifejezésre jut, megfeledkeznek arról, hogy a szakszervezetben kell képviselni a pártot. Van egy olyan érzésem, hogy ettől a nagy lehetőségektől amit kaptak megszédültek, de az rajtunk is múlik hogy milyen irányban fog munkájuk érvényre jutni. A felsőbb szakszervezeti szervek talán tul-becsülik a bizalmi hálózat növelését, többnek hiszik, mint ami valójában van. Nálunk a Telefongyár vonatkozásában a szindikalizmus problémájával nincs báj, egy-két éve úgy nézett, ki hogy kezd kialakulni és határozottan kellett figyelmeztetni a szakszervezetben dolgozó elvtársakat. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek problémáink, az senjdbossz, ha a szakszervezetnek más a véleménye," mint a párttitkárnak ez természetes dolog, de általában fint is, lent is a műhelybizottságok szintjén is jó az együttműködés, de még mindig a régr _^. kapcsolat urákodik, a párttitkárok sokkal több kérdésbe szólnak be le. Ugyanakkor felmerül az is, hogy egy-egy leváltásnál, a káderek átcsoportosításánál mi sem vesszük nagyon figyelembe, nem tesszük lehetővé, hogy szólhasson, egy kicsit privilégiumnak tekintjük ezt a magunk részéről. A taggyűlések és termelési tanácskozásokat teljesen formálisnak tartom. Hosszú évek tapasztalata, hogy ugyan azokkal a témákkal foglalkoznak a taggyűléseken, mint a termelési tanácskozásokon. Tökéletesen kialakult egy párhuzamosság. Vagy termelési tanácskozást, vagy csak taggyűlést tartanának. Egy dolog ami az anyagból ki is tűnik, hogy az oktatással kezdenek elég jól foglalkozni. Mindent összegezve állíthatom, hogy az utóbbi évek olyan határozata volt ez, amiben nagyon sokat csináltunk és komoly eredményeket sikerült elérni. Szakos elvtárs: Ebből a vitából azt is le lehet vonni, hogy a vasút még sem olyan üzem, amelyet nem lehetne összekapcsolni a kinti üzemeknek a problémáival, ami nálunk megtalálható a kinti üzemeknél is. Az anyag utolsó oldalán a statisztika mutatja a párttagok létszámát, ezt fel lehetne vetni, hogy kevés a párttagság létszáma a mühelybizottSágoknál. Csupán az a kérdés, hogy kik ezek a párttag mühelybizottsági titkárok, tagok. A mi pártbizottságunk elképzelései jók voltak, amikor az volt a cél, hogy a szakszervezeti választások időszakában arra készüljön, higy ha pártonkivüliek kerülnek be a szakszervezeti bizottságba olyan személyek legyenek, hogy később azok párttagok legyenek. Ez az elképzelésünk volt a szakszervezeti bizalmiad választásánál is. Úgy érzem ez a tagfelvételi munkánál is be fog igazolódni. A vasutas szakszervezet tevékenységének vizsgálátánál nem szabad figyelmen kivül hagynunk egy nagy dolgot, hogy a vasút egy nagy üzem és azt mondhatjuk, hogy a vasút a legelmaradottabb üzem szociális ellátottságban és egyéb vonatkozásokban. A vasút korszerűsítése beindult egy pár éve, hihetetlen pénzösszegre lesz szüksége a népgazdaságnak, hogy a vasutat korszerűsítse.
