Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-07-18
Ozimák elvtársi Ez a jelentés éppen azért sem a nevelés kérdésével nem foglalkozik, sem az egész évhez nem mértük a felvételeket, mivel csali egy menetközben! - évközbeni, - az eddigi tapasztalatokról készült jelentés. Ha az előbbi év első feLé véhez mérjük, itt is már van egy ugrás, de ha az egész évhez mérnénk, még nagyobb eredményeket mutat. Azonban ezzel együtt még van itt nekünk bőven tennivaló. Éppen ezért a szerdai titkári értekezleten napirendre tüzzük és ott már részleteiben is jobban megbeszéljük, - kiemelve a nevelés kérdését is. Felhívnánk a figyelmet a pártcsoportok jelentőségére^ ezen a területen. Azután, hogy a munkások irányába történjen a felvétel, - mert az utóbbi években a kerületbe inkább intézmények, hivatalok, vállalati központok kerültek, s ez inkább az alkalmazotti létszám emelkedését eredményezte. Éppen ezért fel is vetődik, hogy mi az a reális arány, amit követelményként felvethetünk magunkkal szemben a munkások felvételénél. Arra akarjuk venni az irányt, hogy főleg a pártcsoport értekezleteket olyanná tegyük, hogy egy szisztematikus, folyamatos nevelést tegyen lehetővé. Azután a szakszervezetben - a K'ISZ-t most nem említem, mivel velük külön foglalkoztunk, - a bizalmiak sokasága van, akiknél a munkát tervszerűbben, jobban végezve, nagyobb eredményeket lehetne elérni. Ezeket csak példaként emlitve, jelezni akartam, hogy alaposabban, mélyebben belemenve akarunk a titkárokkal beszélni. Felmerült az a megjelölés,hogy párttagnak lenni hátrány. Ez valóban egymásközti beszélgetésben hangzik el. Mikben látják ők a hátrányt? S az elkövetkezendő időben vizsgálat tárgyává is kell tenni,hogy ez kiküszöbölődjék. Arról van szó,hogy általában gyakorlat, hogy a kommunisták, ha valaki kommunistává válik, akkor nagyobb a követelmény vele szemben mindenféle szempontból. Ez helyes is, jó is, -de van egy olyan dolog, hogy a pártmunkát végző embereknél is felmerül, hogy nem tudja összeegyeztetni a társadalmi munkát a saját gazdasági munkájával, e kettőt nem tudja egyszerre végezni. Ezt kell összhangba hozni, hogy tudjon az a párttag arra a társadalmi munkára időt is szakitani. S ne kerüljön kettős birálat alá, mert ha nem tudja végezni a társadalmi munkáját, akkor azért is megbírálják, de megbírálják azért is, ha a gazdasági munkáját nem tudja elvégezni. Ilyen szempontból is vannak nehézségek. Azután azt is mondják a tagdíjfizetéssel kapcsolatban, hogy a párttagot meg is adóztatják. Elismerik a párttagok képzettségét, társadalmi munkáját, - de ezek a dolgok mintha visszatartanak őket. Amit Rózsavölgyi elvtárs felvetett,hogy helyes-e, hogy amit a pártcsoport kimond, az van. Ez az élet, ez a valóságos helyzet. Sőt, továbbmegyek, nem is mindig a pártcsoport, hanem van amikor az egyén, egy-egy személy javaslatára utasítják vissza. Takács elvtárs: Én azt az 1967. évi felvételt tartom soknak, mert ahhoz nem lehet mérni a Telefongyárban sem, amikor a tagfelvételek megszaporodtak a kongresszus után. Sokkal nagyobb volt a felvettek száma, mint a szokásos. A munkásfelvétel problémája: egyetértek, hogy a párt a munkásosztály élcsapata és nem lehet a pártot a vezetők pártjává tenni. Viszont azt hiszem - és minden bizonnyal a kongresszus idején sokkal inkább vitatott kérdés lesz, - de ennyire mereven ragaszkodni a munkás arányhoz, a társadalom fejlődése ezt indokolja-e?
