Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-05-09
- 9 -Az anyag megemlítette a Finomkötöttárugyárat olyan értelemben, hogy ott a nők többsége nem politizál. Ezzel a megállapítással nem tudok egyetérteni. Sokkal jobban be lehet vonni a nőket a különböző megmozdulásokra, mozgalmi tevékenységbe, mint a férfi dolgozókat, különösen azokat, akik Bp-en laknak. Az igaz, hogy akik vidékről járnak be, sokkal nehezebb bevonni az olyan megmozdulásokra, ami munkaidő után történik. Az is igaz, hogy itt a legnehezebben felmérhető a pártszervezet tudatformáló hatása. Az anyag mondja, hogy a szakszervezetek nem állnak még a munkájuk magaslatán a tudatformáló tevékenységben. Mi szinte elsőrendű kérdésnek tartjuk és minden munkánkban figyelembe vesszük. Minden alkalmat megragadunk arra, hogy neveljük dolgozóinkat és politizáljunk velük, s a legkomolyabban vesszük a dolgozók között a tudatformáló tevékenységet. Én is túlzásnak tartom ezt az ellenzékieskedés megjelölést. Véleményem szerint is ez korábbi időre utal. A megnövekedett jogkörök gyakorlása nem könnyű feladat, s egy bizonyos időnek el kell telnie ahhoz, hogy ezt helyesen értelmezze a szakszervezet vezetősége, de a pártszervezetek vezetősége is. Nekem van egy olyan érzésem, hogy a pártszervezet részéről felmerült egy olyan, hogy úgy mondjam féltékenységi jel is, hogy a szakszervezet kezében elég nagy anyagi eszköz van. Ilyen értelemben érzünk egy bizonyos féltékenységet, - s nekem kell megmagyarázni, hogy ezeket az eszközöket a tudatformáló tevékenységünk érdekében használjuk fel. Ami a nyereségrészesedésnél a kategórizálást illeti: megjá.enésétől kezdve vannak észrevételek a dolgozók részéről és nem tartják helyesnek. Azzal egyetértenek, hogy differenciálni kell és megfelelően dotálni a vezetéssel járó több felelősséget, de ezzel a nagy különbséggel általában nem értenek egyet. Probléma a kifizetés után ilyen értelemben nem volt nálunk, de akárhol beszélünk róla, a kategória-rendszerrel nem értenek egyet. A vállalatoknál nagyon sok év kell ahhoz, hogy az üzemek dolgozói megfelelő szociális ellátásban részesüljenek, ha a vállalatok anyagi ellátottságára volna csak bízva. Nálunk a központi telephely nagyon komoly mértékben el lett látva korszerű szociális létesítménnyel. Az a véleményem, hogy központilag, felsőbb szinten kell támogatni és valamilyen módon lehetőséget találni arra,hogy a szociális ellátottság ilyen módon javuljon, mert ha a vállalatokra lesz bízva, mindig háttérbe szorul. Vannak ilyen problémáink és nyilvánvaló, azokon a helyeken, ahol nem megoldott ez a kérdés, elégedetlenség van a dolgozók részéről. Én magam három csoporttal beszéltem a dolgozó nők helyzetét vizsgálva. Kifejezték azt a kérésüket, hogy helyes lenne, ha az üzemi orvosnak táppénz kiadási, betegállományba vételi joga volna, s ehhez az is kellene, hogy az üzemi orvosnak több órája lenne az üzemben. Ez nagyon nagy mértékben tehermentesítené a körzeti rendelőket. A szocialista brigádmozgalom és a gazda szemlélet. Elsősorban az üzem régi dolgozóinál, a törzsgárdánál alakult ki a gazdaszemlélet és az újonnan belépő dolgozóknál alakul ki nehezebben. A brigádmozgalommal kapcsolatban általános vélemény, hogy nevelő hatása érvényesül és ténylegesen különbséget kell tenni azok között, akik a brigádmozgalomban vannak és akik nincsenek.
