Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-05-09
? 10 De azt is meg kell mondani, hogy nagy energiát von el, - nem a brigádmozgalom, hanem a gazdasági vezetők ösztönzése. Középvezetőktől felfelé elfelejtik, hogy ez MT-3Z0T határozat. Általában a kettős feladatnál jelentkezik, hogy nem veszik magukra kötelezőnek. S ez a brigádmozgalom fejlődésével is összefügg. Még egy dofeot, amire fel kellene figyelni a PB-nek, de az országos vezetőknek is. Ez a fluktuáció, ami óriási mértékben jelentkezik. Mi elsősorban bérproblémáknak tudjuk be. Van rendelet, amely lehetővé teszi, hogy az újonnan felvett dolgozóknak több bért adjunk. Olyan vitáink voltak: mi szoritani akarjuk a túlórákat, a gazdasági vezetőknek pedig az a véleménye, hogy kell engedélyezni, túlórázni a TMK dolgozókat, mert akkor nem fogják otthagyni a vállalatot, mert ezt fizetéskiegészitésnek veszik. Mi nem értünk egyet ezzel, s azt szeretnénk, ha megfelelő órabért tudnánk biztosítani dolgozóink részére, mert nyilván akkor sem lépnek ki a vállalattól. De amig több bért tudnak biztosítani a KTSZ-ek, addig ez a fluktuáció mindig probléma lesz. Véleményem szerint dolgozóink bizalommal vannak pártunk és kormányunk politikája iránt. De az is igaz, amit Nagy elvtárs mond: ha a lakáskérdés éa az életszinvonal nem alak:ul megfelelően, akkor problémák lesznek. Mi igyekszünk a saját vonalunkon is olyan politikai munkát végezni, hogy a dolgozókat megnyugtassuk ahol ilyen probhna merül fel, de hát a jelenlegi helyzeteh változtatni kell. Asztalos elvtárs: Én az anyagot jónak tartó©, s itt a tényszámokban megtaláljuk azokat a számadatokat, amik a vasút dolgozóinak helyzetét is tükrözik. Valóban az anyag egy-két merész megállapitást tartalmaz, amik tények, de egy-két helyen valóban kommentárt igényel, mint pl. a sokat vitatott ellenzékieskedés is. Ha ezeket elemezzük, azt látjuk, hogy az üzemi vitákban található ez, s nem helyeslem, amikor Petjánszki elvtársnő úgy mondja, hogy a párt részéről féltékenységként jelentkezik ez, mert ez nem igy van. Ahol PB van, ott nem vetődnek fel élesen ezek a nézeteltérések, de ahol nincs függetlenített apparátus, vagy PB, ott már előfordulnak egyet nem értések, - de ez sem féltékenykedésként. Az azonban sajnálatos, hogy mi a szakszervezetekbe nagyon rendes, nagyon becsületes kommunistákat küldünk, akik nagyon sok esetben elfelejtik, hogy a párt küldte oda őket. Tény azonban, hogy ezeken a területeken sok vita folyik és érzékelhető az ellentét. Az is igaz, hogy az igazdató és az SZB titkár jobban szem előtt van, jobban megtalálják egymást, és ha nem függetlenített a párttitkár, akkor bizony néha nem is tud odajutni, vagy esetleg nem is vesz részt a felsőbb szervekkel történő megbeszélésen, stb. Ez a rész tehát véleményem szerint is kommentárt igényel és teljes egészében átdolgozásra szorul. A következő, hogy amig a pártvezetőség kétévenkénti ujjáválasztásakor, a pártvezetőségi tagok pótlása okoz problémát, nagyobb a mozgás, ugyanakkor a szakszervezetben 10-15 éves SZB-titkárjaink vannak, akik az újat már nem mindig látják meg. Ezekben kell ott helyileg előre mennünk. Ezekben a dolgokban javasolok változtatásokat. A magam részéről javasolom az anyagot elfogadni.
