Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-05-09
A lakáselesztással kapcsolatban: hogy mi a kritériuma ennek. Véleményem szerint nem a kialakult rendszer, meg a törekvések vonatkozásában, hanem objektiva a társadalmi szecsze rendszer-r rel nem esik egybe. Főleg két vonatkozásban érzékelem, hogy igy él a munkások körében: az egyik, hogy nem az a réteg kapjax ingyen az állami lakást, amely a legjobban rá van szorulva, másrészt s ez talán nem annyira éles kérdés, de jelentősen latba esik, hogy akik kapják nem mindig azok, akik megérdemlik. Tehát nem mindig azok kapják, akik a leginkább rá vannak szorulva és legjobban megérdemlik. Ennek következménye, hogy a jogos és súlyos lakásdolgokat évek múlva sem tudjuk megoldani. A másik az életszinvonal kérdése. Az életszinvonal-növekedésben kimutatott előrehaladás a munkásosztályt kisebb mértékben érintette, mint az ország más társadalmi rétegeit. Tehát nem egyenlő arányú növekedés van az életszinvonal tekintetében a munkásosztály körében. Én az elmúlt 5 esztendőt mondanám itt. Az országos számok, amit a Statisztikai Hivatal hiradásai nyomán megjelennek, élénk ellenérzést váltanak ki. Ebben a vonatkozásban is egy kicsit élesebb a téma, mint ahogy ez a jelentés itt rögziti. S ezt lehetne egy kicsit élesebben kihozni, mert egy kicsit elsikkad a jelentésben. Ami szerepel az uj mechanizmusról alkotott véleményben, aminek lényege, hogy a mechanizmus eddigi másfél événél azt a módosulást, amit mi az előkészítés során hangsúlyoztunk, nem lehet érzékelni, se a vezetés színvonalának növekedése, de a munka jobb szer vezése, amivel a munkás nap, mint nap találkozik. Ha ezen a helyzeten nem fogunk változtatni, két év múlva nem igy fognak a dolgozók nyilatkozni. Sokkal fontosabb, alapvető kérdésről van itt szó, minthogy pár mondatban szerepeljen csak az anyagban. Ami a kulturális részt illeti, hogy csak ennyi %-nak van színházbérlete, ugyancsak olyan dolog, ami nagyon komoly gondolkodásra ad okot, elsősorban nekünk, de itt helyileg is. Nem igy szerepel a téma, de ha megfelelő értékelés alakul ki, érdé mes lenne az anyagban szerepeltetni - ami egyfajta fásultságot mutat, - van egynéhány olyan rendkívül rossz tényezője a nemzetközi helyzetnek, amiről évek óta beszélünk anélkül, hogy jelentős előrehaladásról lehetne beszélni. Vietnami helyzet. Az alapgondolatokkal mindenki egyetért, hogy itt az amerikaiak győzni nem fognak. Azonban csak ezt mondogatni 5 éven keresztül, és semmi előrelépés nincs, ezt nem lehet. S az agitációs propagandamunkánkat is ideértem. Az egyszerű ember elkezd gondolkozni, hogy akkor hol van a nemzetközi méletekben az előrehaladás? A közel-kelet. Itt sem tudunk komolyabb előrehakdásról beszélni. Nekem \an egy olyan érzésem, hogy ezekben a kérdésekben kicsit fásultabbá téLt a közvélemény és nem lát perspektívát, előrehaladást nemzetközi viszonylatokban. Tényleg konkrét előrehaladás, hogy a bizalom megvan belpolitikailag és külpolitikailag is, ugyanakkor bizonyos vonatkozásokban kikezdik ezek a dolgok a bizalmat az ilyen alapállásokban. Ha sokáig igy megy, akkor ez a bizalom és helyeslés csorbát fog szenvedni. A következő,hogy nemcsak a felfelé menő jelentés szempontjából érdekes a téma, hanem itt helyileg is előbbre kell menni. Csak azt kell vinni felfelé, ami odatartozik, mert ezeket a helyi problémákat nem lehet csak helyileg megoldani.
