Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-05-09
Ide sorolom, hogy a vezetők érzéketlenek a dolgozók problémái iránt. Ezt csak helyileg lehet megoldani. Azt javaslom, hogy az anyagnak azon túl, ami felfelé menő része, legyen egy helyi vonatkozású része, ami az üzemeket, az üzemi pártszervezeteket érinti. Lenne 3 apróbb megjegyzésem: zste/ Az egyik a szakszerv éknél jelentkező ellenzékieskedés. Érdemes lenne ezen meditálni, hogy hogyan fogalmazzunk. T.i. nem hiszem hogy ellenzékieskedés van, mert ez olyan fogalom, hogy a párt politikájával, a proletárdiktatúrával szembeni magatartás. Ebben az értelemben ez a kifejezés nem jó. Tehát ezen érdemes lenne elgondolkozni,hogy kivel szemben és mivel szemben jelentkezik ez ott helyileg. Ozimák elvtárs lényegileg azt a rivalizálást / idézte, ami néhány évvel, a szakszervezetekkel kapcsolatos határozat megjelenésekor jelentkezett. Ez tehát nem azoknak a rivalizáló nézeteknek a tükröződése? Ha az, akkor az is igaz, hogy ez egy 3-4 évvel ezelőtti állapot és most már nem annyira éles az a vélemény az alsóbb pártszervezeteknél, hogy a szakszervezetnek joga van ebbe és ebbe beleszólni, és a pártnak meg nincs. Ezen egy kicsit már túlléptünk, s ha ez a megállapitás arra az időszakra esik, érdemes lenne megnézni, hogy ez most igy van-e, vagy sem? Tehát érdemes lenne megnézni, hogy honnan, milyen rétegekből merülnek fel ezek a dolgok. Úgyszintén javasolom azt a részt pontosítani, hogy a munkások bele akarnak-e szólni az üzem vezetésébe, vagy nem akarnak. Azt hiszem, hogy nagyon ritka az a munkás, aki a maga közvetlen munkájában nem alkot véleményt és azt nem mondja meg. Az már gyakoribb, hogy az egész üzemet érintő kérdésben nem foglal állást, - de ez már más. Egy nagyüzem esetében, hogy az export, meg az import vonatkozások hogyan alakulnak, ezzel kapcsolatban nincs véleménye, ezt el tudom képzelni, de, hogy az őt érintő munkaszervezésben, anyagellátásban, stb. nem foglalna állást, nem mondana véleményt, nehezen hiszem. A munkások aránya a pártban. Azt hiszem, a kialakult vita részben onnan adódik, hogy a témát nem lehet ugyanazon a módon felvetni országosan, a kerületben és az üzemben. Azt hiszem, aláírhatjuk, ha az országos adatokra értjük, de nem tudom aláírni, ha abban az üzemben mondjuk pl. amit Kikillai elvtárs mond. Ha azt nézzük, hogy a párt jelenlegi tagjai közül milyen rész az, aki volt munkás és most nem munkás, azt mondanám, hogy legalább 80 %-a ilyen. Az irányitó apparátusban dolgozók többsége, akik most nem sorolhatók a munkások közé, ez munkás volt. A nyugdíjas párttagok többsége ugyancsak munkás volt, - s ez a réteg is arányaiban egyre nő. Azután a munkás 60 éves korában nyugdíjba megy, más kategóriák, az irányitó szervekből, később mennek nyugdíjba. Ezeket a tényezőket figyelembe kell venni, és nem kell kétségbeesni, hogy a munkások aránya csökken. Ugyanez a helyzet a többségében nem munkásokat foglalkoztató vállalatoknál. Viszont figyelemre méltó dolog, hogy a kvalifikált dolgozók között nem megfelelő az előrehaladás. Lényegében mindkét elvtársnak igaza van, csak el kell választani a két dolgot egymástól, s megnézni^ / mi az a szint, ami még elfogadható.
