Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-05-09
Ugyancsak hangot kapott az anyagban és fel kell rá figyelni, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásával egyrészt a pártszervezetek jobban foglalkozzanak. Kisérjék figyelemmel a 7-ik,8eik osztályba járó gyerekek tanulmányi eredményeit, a szülőkkel beszélgessenek el, hogy ha jó tanuló, tanitassák tovább a gyermeküket. Azt hiszem a pártszervezeteknek, de különösen a szakszervezeteknek ezekkel a kérdésekkel behatóbban kell foglalkozni. A másik gondolat még, ami ugyancsak felsőbb utasításra nem váró tényező. Általában az üzemek bővítésével, korszerűsítésével nem tartott lépést a szociális, kulturális, egészségügyi létesítmények fejlesztése. Ennél sem szükséges feltétlenül központi intézkedésre várnunk, hanem ott helyileg törődjenek ezzel az eddiginél sokkal jobban. Mert ott a helyi vezetőknek a figyelmét elkerüli ez a kérdés. Ezen is változtatni kell, de ha központi erőforrást is nem biztosítanak hozzá, altkor még hosszú évekig lényeges változtatás nem lehet ezen a téren. Nagy Tibor elvtárs: Az anyagban közölt adatokat én ténynek veszem, ezért ezekkel nem is tudnék vitatkozni. Az első, amit szeretnék mondani: a véleményem megegyezik az eddig felszólaló két elvtárséval. Egyetértek, hogy nagy munka, és hozzátenném, hogy preciz munka fekszik ebben az anyagban és kisebb kiigazításokkal nagyon hasznos anyag lesz belőle a BPB-n is. Az egyik kiigazítás lenne,hogy egy kicsit ilyen átfogóbb lehetne a munkásosztály helyzetének és hangulatának elemzése. Csak az elején van egy kis törekvés arra, hogy az általános politikai hangulatot tükrözze. Véleményem szerint egy kicsit meg kellene állni és sommázni, hogy hogyan is állunk ezzel a dologgal. A másik, hogy helyes lenne, ha mondana valamit, hogy az 1958-as határozatot hogy Ítélik meg;-talán a PB, - és a munkások is, - Ennek a határozatnak a végrehajtását. Hogy az azóta eltelt 11 esztendő mit hozott; az irányokban, célokban, amik ott szerepeltek, hogy állunk; le vagyunk maradva, vagy a célokat elértük? stb. Ami az általánosabb megállapításokat illeti: a mi általános tapasztalatunk is az, hogy általában bizalom van a munkásosztály körében és helyeslés a párt politikájával kapcsolatban. De azt hiszem, hogy kell és szükséges hozzátenni, hogy van egy jónéhány nagyon nyugtalanító jelenség. Méghozzá olyan tényező, amelynek megoldásában ha nem sikerül előre haladni a következő időszakban, azt hiszem, ez az alapvető bizalom és helyeslés is csorbát szenvedhet. Ilyen kérdés, itt van pl. a lakáshelyzet, amit szerintem az első helyre kell tenni. Gondolkozni kell, hogy pontos-e ez a megállapítás, - de azt hiszem, pontosítani kell, hogy vajon milyen mértékben jutottunk előre az 1958-as megállapítások vonatkozásában. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy lényegesen az elmúlt 10 évben a helyzet nem javult, annak ellenére, hogy számszerüségében rendkívül megnőtt a lakásépítés. Érdemes lenne megnézni, hogy a jogos lakásigénylések száma hogyan alakult. Valahogy a kérdést úgy kellene felvetni, hogy az a 15 éves lakásépítési program, ami úgy lett beharangozva, hogy megoldja a lakásproblémánkat lényegében, - ez nem lett végrehajtva. Véleményem szerint a lakáshelyzet észrevehetően nem javult.
