Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1969-02-14

8 Ebből fakad amit mondani szeretnék, hogy tulajdonképpen a fő fela­datot abban látom, hogy nekünk ezeket a feltételeket, a döntésben való részvétel feltételeit kell biztositani mindazokon a helyemen, ahol nincsenek biztosítva. Elsősorban úgy, hogy a határozatokat, meghozataluk előtt, akikre tartozik, azokkal mindig meg kell vi­tatni. Ezeket a határozatokat lehetőleg változatokban kell el­készíteni, hogy módjuk legyen összehasonlítani. Tehát különböző szinteken más-más módon kell tárgyalni, ez nyilvánvaló. A másik dolog az, hogy javítani kell az emberek felkészítését és ennek egyik része a tájékoztatás. Egyetértek, hogy az országos tájékoztatásban nagyon jelentős változás van az utóbbi időben, s nemcsak mennyiségi, hanem minőségi és formai tekintetben is. Ezér’Í/Wgyok meggyőződve arról, hogy a pártnapok tartása még ide­­tar tozik. Ami az információt illeti, majdnem mind kötelezően van elő.-Írva, hogy továbbítani kell, itt nincs probléma. De az olyan anyagoknál, ami már nem tartozik ide, s az üzem dolgait illeti, arról sokkal kevesebbet beszélünk és mondunk. Pl. felépítettünk egy $0 milliós szociális-kulturális epuletet, s mi erre nagyon büszkék voltunk, ugyanakkor sokszáz ember szid ezért bennünket, - mert nem mondtuk el ezt el a többieknek. Ezért az üjzem távlati terveit - a közeli­eket is, - el kell mondani, amit úgy gondolunk, hogy természetes, ismerik, - pedig nem ismerik. Mi ismerjük, de a dolgozók többsége nem. S lehet, ha felkészítjük a távlati tervekre, akkor esetleg az éves tervekhez is tudna valami ötletet adni. Ami az erkölcsi, anyagi elismerést és a társadalmi munkát illeti. Hogy a társadalmi munkáért az erkölcsi elismerést és a gazdasági munkáért az anyagi elismerést adják, - ez fából vaskarika. Azt hiszem össze kell kapcsolni egyiuet a másikkal. Véleményem szerint mgé= még szégyellni sem kell, meg kell mondani,hogy igen, a párt­munka áldozatokkal jár, sok esetben még hátránnyal is, - s ez ter­mészetes, csalt arra kell vigyázni, hogy egy bizonyos idő után ennek elismerése is történjen meg. Asztalos elvtárs: Az anyagot nagyon jónak tartom, főleg az alapszervezetek eligazí­tásához, s ha nem csak mint elvi anyagot visszük ki, hanem mérve az alapszervek színvonalát, a gyakorlati dolgokkal kiegészítjük. Jelenleg a pártdemokráciának külső összecsapási területe: egyik a gazdasági tevékenység pártirányitása és ellenőrzése, a másik a káderutánpótlás és káderbeállítás kérdése. Az utóbbi időben ezeken a területeken a pártdemokrácia egyre in­kább szélesedik és egyre jobban megtalálható. Párttagságunk egyre inkább követeli is ezt a jogát,- korábban mindig feljebb vitték a problémákat, a bírálatot a felsőbb szervek felé tolták,-az magával vonta azt is, hogy a párttagság érzi, hogy élhet a jogával, ugyan­akkor nem volt sértődés belőle. Ügy érezte, hogy az önbirálat mel­lett a bírálat joga is megvan. Ügy érzem, hogy a - főleg a gazda­sági mechanizmus bevezetese óta - hibák okait nem teszik egy fok­kal feljebb, hanem, ott helyben-keresik. A pártszervezeteknek a £°.í?Fekv®se érződik, hogy ott őszintén feltárják a hibákat. Felve­hettek, hogy az IviLEE-t végzett elvtársak bekapcsolása pl.szinte gátolja az azt nem végzett elvtársak hozzászólását, észrevételeit egy-egy temaban, mert kisebbségi érzésük van.

Next

/
Thumbnails
Contents