Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-11-23
8 Az életben sokszor úgy van kinn, hogy paragrafusa zeriien nézik ezt a kérdést és annak is veszik. Pedig ennél a határozatnál arról van szó, hogy magát az embert nézzék. Magáról az emberről, a vezető emberek kiválasztásáról, képzéséről és a vele való foglalkozásról, - munkájáról, leváltásáról, stb. - van szó. Azt hiszem, az hiányzik a mi értékelésünknél is, hogy kiválasztunk embert, ezután jön az, hogy mi lesz később? Jó volt-e a kiválasztás, jó hatással voltunk-e rá? Mert lehet, hogy együttesen rossz volt a pártszervezetnek és a gazdasági vezetésnek is a kiválasztása. De ezt nem értékeljük. Ebből következik, hogy azt mondják, hogy nálunk lebukni nem lehet. 4 kiválasztás sem volt mindig a legjobb, de ennél is kevesebbet törődtek azzal, hogy mi történik a továbbiakban azzal az emberrel. S ide tartozik, hogy őszintén leirjuk-e a véleményünket, a hibákkal együtt arról az emberről. A Pol.Biz. határozattal eddig sem voltunk teljésen készen és most ebben az egy esztendőben akarjuk mindazt pótolni, amivel elmaradtunk, az emberekkel való foglalkozással együtt. Tehát egy ^éözegyült problémát kell most itt nekünk megoldani. Több problémát is látunk most a rendelet nyomán, amik ugyan korábban is megvoltak, de most jobban szemügyre vesszük őket. Az is felmerült, hogy általában jókat Írunk. Aa nagyobb üzemekben az üzemvezető készítette a művezetőkről és a személyzeti bevonásával - és a párt részéről is volt ott valaki, - ezek többékevésbé közel álltak egymáshoz, egy kicsit barátok is voltak. Nem rossz értelemben, de nem mondták el, nem írták be az illetőről azt a véleményt, amit kellett volna. Éppen ebből következik, hogy amikor leváltunk egy embert, előzőleg mindig csak jót irtunk és mondtunk róla, s végül nem lehet tovább ott tartani. Kiemeltünk mi 40-es és 50-es években embereket, akik akkor még megfeleltek, mert az adottak között a legjobbak voltak, -de ma már ez nem elég. Azután ott is probléma van, amikor a minősítésnél kijelenti a gazdasági vezető, hogy ezt a negatív részt én nem Írtam bele, hanem a párt részéről Írták bele. Ezért véleményem szerint felelősségre kellene vonni a párt részéről is embereket. - s fel kellene hívni erre a pártszervezetek figyelmét. Merjék megmondani, merjenek állást foglalni, legyen ismeretük folyamatosan az ember ékről.Ez is probléma nábnk, mert a változások esetén nem akarnak állást foglalni, mert esetleg nem egyezik a véleményük az előző vezető véleményével, stb. Nem merjük mi sem sokszor mondani, hogy a gazdasági vezetők közül valakinek politikai képzésben kell részt vennie. Ki kelle nekünk mondani, s benne van az anyagban is, hogy erre készítsük fel az elvtársakat. Az alapszervezetekhél - nem a pb-knél, csucsvezetőségeknél, - még ki sem jön, &ert sokszor nem is tud rálátni^, annak a vezetőnek a felkészültségére. A kiválasztáshoz tartozik a kádertartalékok kérdése is. Az illetők mozgását, vagy a fejükben végbemenő dolgokat meg tudjuk figyelni, alkalmasságát meg tudjuk Ítélni, a 5-as követelménynek megfeleiben,ez is szükséges. 8 itt jönne ez a nagyobb, és most már sokkal elmélxültebb, munkát igénylő valami, ez pedig a minősítés, a nevelés kérdése. Mert a minősítésre szerintem a nevelés szó jobban ráillene, mert ennek a célja véleményem szerint az, hogy az adott embert lefényképezzük vele és azt mondjuk nek: nézd meg, szóban is elmondtuk, le is írjuk, hogy így nézel ki, ezen és ezen változtatni kell, ilyen és ilyen fejlődést értél el. Sokkal több beszélgetésről, egyéni foglalkozásról van itt szó, amit nem mond ki a rendelet, j 3
