Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1968-11-23

- 5 -tartom jó dolognak. S a fizikai dolgozók részéről is nagyon sokszor felmerül. Vannak akiket eleve magasabbra tettünk, mint amit el tud látni. Legyünk nagyon tapintatosak, Lágyon emberségesek olyan esetben, ha a képessége miatt nem tudta ellátni a feladatát, de ne hagyjuk ott, mert rontja a vezetésben dolgozók pszihológiáját, hozzáállását. A kádermunkával való foglalkozás egyik fontos alapelvének azt is mondanám, hogy azt honosítsuk meg: ha jobban dolgozik menjen előbbre, kapjon többet, de ha nem tudja ellátni a munkáját, merjük elmozdítani,q/ínerjünk hozzányúlni a fizetéséhez is, mert ez el tudja rontani a munkamorált, a kollektívát.

Fülöp elvtárs;

Csatlakoznék ahhoz, amit Takács elvtárs mondott, hogy a középvezetők úgy érzik, a személyi kérdésekben nekik különösebb dolguk nincs, mert eldönti a gazdasági vezetés, a pártszervezet és a személyzetis.

Két hibát látok kiütközni nagyon gyakran: az egyik, a hatáskör átvétele, amikor túlértékelik, túlbecsülik ezt a hatáskört, s érzékenyen érinti őket, ha azt mondjuk, hogy nem neki a dolga ez, és az adott társadalmi szervek véleménye azért ez esetben nem kötelező. Meg kell mondani, hogy a bizalmiak véleményének kikérése azért még mindig nagyon formális. Mintha több biztatást, előrelépést kellene még ezen a téren tenni. Ez a másik hiba.

A minősítések kérdéséhez: van azért a minősítéseknek egy olyan oldala, hogy van amikor csak rosszat ir és van amikor csak nagyon dicsérő. Ez utóbbival kevesebb probléma szokott lenni,mert a sok dicséretet az emberek jobban elfogadják, azonban több probléma szokott lenni akkor, ha a másik oldal van. Azonban én a nagyobb bajt a túl kedvező véleményeknél látom, mert a jó képesség mellett problémák, hibák is szoktak jelentkezni és ezekre feltétlenül rá kell irányítani a figyelmet.

Mi nagyon gyakran visszatérünk ezekre a káderkérdésekre. A vita is azt mutatja, hogy ez igy helyes, ha időről-időre ezekre a kérdésekre visszatérünk és a pártszervezetek feladataiban előtérbe állítjuk.

Virág elvtárs:

Nem tudom, hogy vannak-e az elvtársak közül még olyan helyzetben, hogy kb. 40 főről kell minősítést készíteni saját magának. Ugyanis pedagógus berkekben mást nem tehetünk, minthogy én magam is,saját_kezüleg irom le mind, mert nem adhatom oda annak a gépirónönek, mert akkor az egész tantestület rögtön ismerné.

Azt hiszem, felül kellene vizsgálni, hogy szükséges-e minden pedagógust az igazgatónak minősíteni? A kerületben van vagy 1000 pedagógus, azok közül van, akit alig várnak, hogy nyugdíjba menjen. Miért kell pl. azokról is minősítést készíteni? Ha szépeket írnak róla, nem lehet elküldeni 55 éves korában nyugdíjba. Gondolom, az lenne helyes: az iskolai pártszervezet döntse el azt a vezetéssel együtt, hogy egy testületben kit kell minősíteni, akiben van perspektíva, akivel egyáltalán számolhatunk. A többi minősítése ne ugyanúgy történjen. A belépő fiatalokról feltétlenül készüljön két év múlva egy minősítés és a következő két év múlva is, de 5 év alatt ott is eldől, hogy egyáltalán mire képes, mire alkalmas. Talán ezt a terhet ilyen módon kellene levenni az igazgatók válláról. Ha mi a pártszervezettel megállapodunk, hogy erről a 20-ról, vagy erről a 15-ről