Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-11-23
Az a tapasztalatunk, hogy a sokféle intézkedés és meggyőző munka ellenére is nagyon kezdeti lépéseknél tartunk a határozat végrehajtásában, abban, hogy a munka végzésénél tessék ezeket a dolgokat is figyelembe venni; azután, amikor a beosztottjai munkájáról összefoglaló értékelést ad. Egy tapasztalatlanság, gyakorlatlanság van ebben a munkában még a gazdasági vezetők részéről és nagyon sok mindent kell tenni azért, hogy ez ne legyen. Nálunk, pl. az igazgatói tanácsban én voltam egyedül az, aki az adott személy politikai tevékenységét is értékeltem. Nem tudom más pártszervezetek hol tartanak ezen a téren, de mi még nagyon a kezdetén vagyunk mindennek. Megitéléam szerint az egész gazdasági fellendülés kulcskérdése is pedig, hogy mennyire tudunk ebben előre menni. A határozat után látott nagy aggályok és veszélyek - az elmondottak ellenére, - sem aszerint történtek, ahogy annak idején gondoltuk. Tehát a helyzet a kezdeti felzúdulásunk ellenére sem alakult úgy, s ez önmagában is jó dolog, - de azért nem egészen alakultak úgy sem, ahogy a pártszervezetek, a párthatározat feltételezte sanak idején. Ezek az aggályok elég széles körben léptek fel s nemcsak a pártszervezeteknél, hanem a csucsvezetőségeknél is. Azért, mert visszalépést jelentett a korábbihoz képest, mivel lényegében döntési joggal rendelkeztek. Ezt mi úgy akartuk ellensúlyozni és ellensúlyoztuk is, hogy a véleményezési jognál azt hangsúlyoztuk, hogy a gazdasági vezető dönthet a pártszervezet véleménye elenére, de ennek minden konzekvenciájával együtt vállalja akkor a felelősséget. Ez utóbbival tulajdonképpen le is fékeztük egy kicsit,mert meggondolták, hogy ezt tegyék. S ezért nem tudom, hogy akarva, akaratlanul, de véleményem szerint azt amit ez a határozat akart, ezzel nem teljesítettük, s nem engedtük kibontakozni mindazt, ami ezzel a határozattal járt. A gyakorlatban ez a véleményezési jog azért döntési jog alapszervtől felfelé. Éppen ezért véleményem szerint nem véletlen ez a fogalmazás az anyagban, mert ha egyet nem értés van, ez a véleményezési jog döntési joggá emelkedhet, mivel ha nem ért egyet és azt nem veszik figyelembe, akkor a kerületi PB-hez jöhet. Ez a két év nem igazolja, hogy kinek van igaza, hogy helyes volt-e, vagy sem a véleményezési jog. Bár én nem egyértelműen tudom helyesel ni, hogy véleményezési jogot kaptak akkor, amikor korábban döntési joguk volt. De helyes lenne azt is taglalni., hogy akkor mi történik, ha a véleményezési jognem érik döntési joggá? Véleményem szerint nem történik különösebb probléma, - csak mi ilyenkor presztízskérdést csinálunk. Kikillai elv társ: Közel egy éve kikértek egy egyént tőlünk, a VB véleményét nem kérték ki, erre utólag került sor. A VB nem értett egyet az illető beállításával, attól függetlenül, hogy a munkát már fel is vette. Sem politikai, sem szakmai szempontból nem tartotta megfelelőnek. Mi történjék most? Legyen-e a VB engedékeny, avagy változatlanul tartson ki az eredeti álláspontja mellett? Ez utóbbi áll fenn napjainkban is. Ezt az embert azóta sem tudta a gazdasági vezetés elhelyezni másik munkakörbe, mert amikor megkérdezték, hogy miért nem alkalmaztuk, elmondták, hogy a VB nem értett egyet vele. Ez az eset is mutatja,hogy mennyire szükséges, hogy ne történjen a VB, PB megkerülése és adott tények elé állitása. De még akkor sem szabad hogy a VB olyan álláspontot foglaljon el, hogy ma már ott van, akkor legyen. „De ez az egyén részére is kellemetlenséget okoz. Emellett az illetőnek a magas fizetésért munkát kellene végeznie, de ami óta az ügy húzódik, azóta nem végez. Mi ebből a példából tanultunk, s amikor osztályvezetői beállításra jöttek javaslattal, még a VB elé való vitel előtt alaposan megnéztük.
