Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-10-18
felé, azok pedig leadják a szocialista brigádokhoz a felosztás jogát és lehetőségét. Én jót látok ebben, mert a kapott összeget a szocialista brigád együttesen dönti el, hogy kik és milyen arányban kapják. Ennél nagyobb demokratizmust nem is tudok elképzelni, még ilyen vonatozásban sem, - amellett, hogy itt is adódhat olyan szubjektivizmus, amire Ozimák elvtárs is utalt. De ha a brigád vállalja azt, hogy ad az egyiknek, mégha a termelési eredménye nem is indokolná, de szociális helyzete/ miatt úgy döntenek, hogy mégis kap béremelést, ezzel a brigád többi tagja vállalta azt, hogy nekik többet kell adni ezzel és vállalni kell azt a kiesést, amit a gyengébb munkatársuk okoz, - akkor ott ezt nem lehet helytelennek tartani. Megítélésem szerint a legjobb eredmények ezeken a helyeken találhatók, ahol a bérezésnek azt a formáját alakították ki. Kincses elvtárs: ügy érzem, jó az anyag, mert gondolat-ébresztő és igyekszik elkerülni a nagy szavakat. Nekem az a véleményem és úgy érzem, hogy bizonyos mértékig és helyenként sokszor a személyeken múlik, de az üzemi demokrácia az érvényesül a vállalatnál. Úgy érzem, maga a vállalatvezetés megpróbál ennek érvényt szerezhi. Véleményem szerint az üzemi demokrácia nem szabad, hogy az egyszemélyi felelősséget elmossa. Mindig afelé a szervezet felé kell, hogy történjen, amelyik felé irányul. Mindig azt a szervet kell tájékoztatni. Tanácsot is kell, hogy kérjen, természetesen, de mindig csak olyan mértékben, amennyire áttekintőképes az a kollektíva. Azt is gondolom, hogy nem mindig a közvetlenül beleszólásban nyilvánuljon meg, - hogy aláirja-e a szakszervezeti bizalmi azt az elhatározást, stb. Úgy értem, ezt a formaságot minél előbb ki kell küszöbölni, s ebben a VB-nk is állást foglalt, hogy ne terheljük ezzel a formális dolfoggal^ée a párt- se a szakszervezetet. Mind a pártszervezet, a szakszervezet, amelynek képviselnie kell ezt a demokráciát és a gazdasági vezetés, tudja, mi az a lehetőség, amelyen belül mozoghat, és a bizalom légköre az, ahol az a gazdasági vezető tud mozogni. A lényeg az, hogy olyan keretek között, amely helyes azon a szinten, lehet beszélni a dolgokról, de a döntés agp után csinálni kell. Én úgy látom, nálunk vannak akik nagyon jól tudnak fele élni és tudnak elhatárolni dolgokat, és vannak egyesek, akiket bénit, nem azért, mert az a demokrácia rossz, hanem azért mert az az ember azon a helyen nem megfelelő. Ez ellen én harcolok, mert vannak, akik csak úgy tudnak és mernek intézkedni, ha az intézkedéseiket megküldik vagy 15 helyre, s utána arra hivatkoznak, hogy ”én megírtam neked”! Ilyen jelek vannak emberenként, funkcióként, nem általánosságban, s nekünk kell ott megtalálni a módját annak, hogy az ilyen tendenciát leszereljük. Az üzemi demokráciának szintén egyik ilyen jele, hogy nálunk ilyen ötszög van. Itt is a magam részéről azt érzem, hogy helyes, ha egymást megbíráljuk, ha arra szükség van. Véleményem szerint a hatáskör nem mindig a leviteltől függ, hanem attól, hogy mit tud sok esetben vindikálni magának az adott vezető, mert van olyan eset is, amikor jó lenne, ha a hatáskört túllépnék. A hatáskörök leviteléhez véleményem szerint nagyon kapcsolódik az önelszámoló egységeknek a létesítése. Úgy érzem, ez nem úgy megy, ahogy szerettük volna, s nálunk a Telefongyárban nem nagyon alakult ki.
