Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-10-18
vállalati érdeket, de nem biztos, hogy egy vállalati érdek népgazdasági érdek is. Nagyon sokszor találkozunk ilyennel, hogy nem az, mert egyik elyan oldalon szükség lenne a termékekre, de a másik oldalon esetleg pénzbeli korlátok vannak. így sok esetben nem tudjuk, hogy árit csinálunk népgazdasági érdek, vagy nem népgazdasági érdek, mert az egyik oldalon azt mondják, hogy az, ha a másik oldalt nézem, esetleg nem is népgazdasági érdek. Ez azután lejjebb úgy is jelentkezik, hogy üzemi érdek, - vállalati érdek. Ezek ütközőpontok és ezek áthidalása nem egy könnyű dolog. Hellyel-közzel még egy is tűnik, hogy esetleg gátolják a kibontakozást. S itt az üzemi demokrácia kibontakozásánál látom én ezt az ellentmondást, ezt a gátat. Ezeknek a műszaki konferenciáknak, termelési értekezleteknek a jelentőségét nem is tudnám igy hirtelen kifejezni. Vannak vállalatok, amelyek szépen, fokozatosan emelkedtek, s az elvtársak a vállalattal együtt nőttek. De hirtelen mértékben növekvőnek észlelhető a felelősség fokozódása az olyan vállalatnál, amely hirtelen fejlődött fel, mint a mi vállalatunk. S ez nagyon nehéz teher nekünk. Mee^ Mindig azt mondtuk, hogy milyen sokat tudunk a vállalatról, most pedig azt mondjuk, hogy milyen ekeveset tudunk. Ott látom az üzemi demokrácia jelentőségét, és azt nézni, hogy az irányzatok alapvető, helyes irányba tendálása mellett mit kell nekünk csinálni. Mi fokozottabban érezzük ennek hiányát nemcsak a nagy mennyiségig hanem a minőségi változás miatt is. Gazdasági vonalion foglalkozunk vele, mozgalmi vonalon is érdemes vele foglalkozni, hogy az ujitó-mozgalom mennyire tönkrement. Nem csak stagnál, mert #kor még lenne valamilyen szinten, hanem egyenesen visszaesett. Úgy tudom, döngetik ezt a kaput gazdasági téren, de a mozgalmi vonalon való megerősítése óhatatlanul a mi feladatunk és általában a helyére kellene tenni. A mi viszonylatunkban azt is mondanám, hogy még a meglévő kereteket sem töltik ki. Ha az üzemi demokráciát erősíteni akarjuk, .akkor ez az egyik gyökér, amin nagymértékben lehetne segiteni. Kikillai elvtárs: Magát a jelentést is jónak tartom és tényleg sok vonatkozásban gondolatokat ébreszt, és határozottan állást foglal, hogy hol, milyen eredményt tudtak elérni és hol milyen elképzelések, milyen vonatkozásban vetődtek fel. A termelési tanácskozás és a szakszervezeti taggyűlés összekapcsolása bennem is olyan gondolatot ébresztett, hogy nálunk is alkalmazni lehet és alkalmazni fogjuk. De azért valóban aggályok is jelentkezhetnek. Mert a mi gyárunkbhan alkalmazni tudjuk ezt a formát minden további nélkül, mert egy szakszervezeti alapszerv van, igy ott minden további nélkül vélravezetőnek találom a kettőnek az együttes megtartását. De ha a központ szerepét nézem, ott e kettőnek a tartártását már nem látom célravezetőnek, mivel a problémák köre erősen megoszlik, bár ott is egy szakszervezeti szervezet van. Ezért én itt feltétlenül célravezetőbbnek tartom az osztályvezetői értekezletnek a megtartását, mert ott tudják a termelés tekintetében a szükséges tennivalókat elemezni, alakitani. így differenciálva feltétlenül célravezetőnek és jónak tartom a jövőt tekintve. Amire Ozimák elvtárs utalt, vannak negativ és pozitiv példáink is, ahol a bérezésnek a különböző formáját alkalmazzák. Van olyan jó példánk as&proni gyáregységben, hogy amikor a gazdasági vezetés kialakítja a bérezést, brigádonként is elemzik, leadják az osztályok