Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-02-09
Lévai elv társnő: A személyzeti munka szerepével a gazdasági munka végrehajtásában, a minősítések készítésével, annak hatásával, az elkövetkező idők feladataival és a pártszervezetek ellenőrző, segitő szerepével szeretnék foglalkozni. Munkánkban mindig központi helyet foglalt el a káderek nevelése, kiválasztása, funkcióba állítása; e munka színvonalának emelése. Hogy mégis mennyire más színvonalon kell ma már dolgozni a mai bonyolult és nehéz körülmények között. Bár minden gazdasági vezető a maga adott területén a káderes, de a munka zöme azért e téren a személyzeti osztályokra, a személyzeti vezetőkre hárul végül is. Nem is ez a baj, hanem, hogy nem eléggé értjük meg ezeknek az embereknek a problémáit. Nagyon nehéz ennek a hármas követelménynek az alkalmazása, pedig nagyon veszélyes bármelyik elhagyása. A sorrendiség is nagyon jó: a politikai megbizhatóság az első helyen, azután a szakmai képzettség és a 3-iknak az adott káder jó vezető képessége, vezető készsége. Az elsőnél szeretnék időzni. Az utóbbi években ez nem mindig került annyira előtérbe, amennyire kellett volna. Ennek nagyon súlyos következményei voltak, ezt tudják az elvtársak fent is. Szeretném arra kérni az elvtársakat, hogy mondjuk ki azt bátran, és elsősorban azt kell megkívánni a személyzeti vezetőktől, hogy a jövőben a mi káderpolitikánk legyen egy kicsit pártosabb'. Nem arra gondolok, hogy minden párttag vezető állást töltsön be, hanem abban kellene, hogy megnyilvánuljon, hogy ennél a hármas követelménynél ne csalt elmondjuk és erősen koncetráljunk a másik két követelményre és ezzel lazítsuk ezt az elsőt, hanem az elsőre is erősen koncentrálni. A pártosságot a leghatározottabban szeretném keresztülvinni én magam is. A pártonkivüliek beállításánál a rendszerünkhöz való hűsége, hit-tevése számit. Ha azt mondjuk, hogy lojális a mi rendszerünkkel, azt mi már kinevezzük vezetőnek. Ez nem elég. A mi vezetőink nem lehetnek csak lojálisak, itt a mércét fel kell emelni. Szeretném, ha ez a mérce a személyzeti vezetőkre is minden tekintetben vonatkozna. Szeretném elmondani, a következő a vélemény: - s ha nem igaz, akkor ezen változtatni kell, ha pedig nem igaz, akkor tenni kell ellene. Adva van egy elvtárs, azt mondják: nem egy lángész, de jó lesz személyzeti vezetőnek. Nagyon rossz ez a megállapitás. Mert a személyzeti vezető rendes, becsületes, de azért ilyen és olyan embernek Ítélik meg. A személyzeti munkában szükségszerűen megkövetelik a szakmai képzését az adott területnek, tanulja meg, erre mód van és lehetőség. A személyzeti vezető nagyon hozzátartozó része annak, hogy a vállalatnál a politika hogyan érvényesül, hogyan neveli a kádere. két, hogyan segíti, hogyan tudja a káderutánpótlást végrehajtani. Ha bármelyik követelmény hiányzik, az a személyzeti vezető akaratlanul is nagyon sok kárt csinál. Rengeteg behatás és ráhatások, külső és belső éri a személyzeti vezetőket, s nagyon sok munkára van szükség ahhoz, hogy tervszerűbbé váljon. Ebből fakadnak a jóindulatú tévedések is. Ezzel viszont kellene valamit csinálnunk, mert nem tudjuk olyan mdeaibe terelni ezt a munkát, amit az 1001-es rendelet is előír. Itt a tervszerű munkának párosulnia kell a nyUtsággal, a bátorsággal. Úgy gondolom, sokszor politikai bátorság kell ahhoz, hogy a szemben ülő kádernek őszinte véleményt mondjunk. Az embereket nemcsak altkor neveljük, amikor minősítjük, hanem minden nap, amikor velük szemben ülünk, velük beszélünk, amikor valamit végre akarunk hajtatni velük, vagy kérünk tőlük valamit.
