Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-09-06
Hogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ezt is kétoldaluan kell, hogy nézzük. Lehet, hogy saját hibájából, de lehet, hogy többet biztunk rá, mint amit elbirt. Itt azt jegyezném meg, hogy ha valaki nem felelt meg, akkor nézzük önkritikusan is, ne csak kritikusan, hogy helyesen döntöttünk-e, amikor a beállítása felett döntöttünk, megfeleJö-e. A minősítések módszerének kérdését illetni, hogy a vázlat közösen van kialakítva. Én úgy érzem, hogy messzemenően nem jó módszer. Azt a vázlatot készítse az, akihez a minősítés tartozik. Az más dolog, ha a minősítettel leülnek - a pártszervezet is - közösen alakítsák ki a véleményüket és ha szükséges, akkor a gazdasági vezetés koorigálja azt, amit leirt. Mindezzel együtt az a véleményem, azért alapvetően abban az ütemben mennek a dolgok, amit a Pol.Biz. e téren megjelöl. Takács elvtárs: Hasznosnak tartom a magam munkájában ezt az anyagot és úgy tekintem, hogy mintának vegyük ebből a témából, - s amit eddig jól csináltunk, azt erősíteni kell, s amit nem, igyekezzünk kijavítani. Azt szerettem volna, ha kicsit szélesebben, részletesebben, a határozat több pontját érintve került volna ez a jelentés ide. Hiszen még sok elvi kérdésben, de még inkább gyakorlati kérdésben van sok, amit még módosítani, igazítani kellene. Azt mondanám el,én hogyan látom ezeket a problémákat, a bevezetés után hol tartunk. A bevezetés időpontjában különösen, a véleményezési jog a döntés helyett, érthetetlenséget váltott ki. Hogy mennyi re bizonyultak valósnak ezek az aggályok és mennyire nem? Bizonyára nem minden pártbizottságnál, vagy alapszervezetnél jelentkezett ez problémaként, hanem nyilván ott, ahol előtte lényegében döntési joggal rendelkeztek, hatásköri listát készítettek. Ott bizonyos fokig visszalépést jelentett, s ez volt ami kiváltott elég élénk vitát is, - azért, mert nem láttuk még, milyen célból lett ez igy hozva. A mi gyakorlatunkban ez az aggály nem igazolódott, mert a gyakorlatban annak ellenére, hogy az alapszervezeteknek csak véleményezési joguk van, de azért az tulajdonképpen séÉeséB döntési jog, mert ha pl. nem ért egyet valakinek a beállításával, azt a személyzeti főosztály nem állítja be.Ha nincs egy pártbizottság a Telefongyárban, akkor lett volna ilyenre példa, biztos. Sinay elvtársnak adok abban igazat, hogy a gazdasági vezetőink többsége a beállítandó embereket elsősorban szakmai oldalról nézik. Nem mondom, hogy nincs olyan, hogy azt is nézi, hogy a politikai oldalról hogyan néz ki, de a többsége nem vizsgálja. S ez még párttag vezetőknél is megvan. A másik, amit sikerült tisztáznunk, az alapszervi titkárokkal: az egész jelentés a kádermunkával kapcsolatban, az alapszervi titkáraink is, a leváltást, BBgá beállítást értettek alatta elsősorban. Világos, hogy egy alapszerv életében nincs olyan sok ilyen esemény. Egyrészt nem váltják le, ha már beállították. A Pol.Biz. határozata nemcsak a beállításra és a leváltásra vonatkozik, hanem,sokminden egyébre. S abból azért meg lehet állapítani, hogy jól csinálja-e, a Pol.Biz. határozatának megfelelően-e, vagy sem. Véleményem szerint ezt már az alapszervezetek helyesen értékelik és jól csinálják. Itt meg kell aért említeni, hogy azt a célt kellett volna szolgálnia ennek a határozatnak - és szolgálja is, - hogy a felelősséget növelje. Hogy ez a vita kialakult, annak tudható be, hogy nem nagyon volt bizalom a gazdasági vezetők felé, s a növekvő
