Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-08-23
11 Egy pár kérdést szeretnék kiemelni. Az egyik a munkaerő helyzet, ahol a vártnál ellenkező helyzet alakult ki. A várt tendencia nem indult meg, nem kizárólagosan azért, mert van egy átlagbér gazdálkodás,hanem azért, mert véleményem szerint nem mertek elég bátran hozzányúlni ehhez a kérdéshez. A munkások elmenetelének sem mindig a munkaerő helyzet az oka, hanem ennek sok Összetevője van, kezdve a munka jellegétől, a munkatársakhoz való viszony, a munkásokkal való bánásmód, stb. Amikor ezeket feltárjuk, akkor látjuk igazán, hogy az általánosnak mondott dolgok között nagyon sok van, amit még ma nem is ismerünk.Azt még meg kell ismerni. A másik a készlet és anyaghelyzet. Az is igaz, hogy növekedtek a készletek és az eladatlan áruk tömege Budapesten. Ezt sokféleképpen lehet magyarázni. Ennek is a mélyére kell nézni. Olyan konkrét adatok állnak rendelkezésünkre, hogy pl. a Ferroglóbushoz a budapesti nagyvállalatoktól több anyagigény futott be, mint az elmúlt évben. Túlbiztosítás van. Fel lehet vetni, hogy az első félév arra inspirálja a vállalatokat, hogy biztosítsanak, növeljék az anyagkészletet, ugyanakkor felvetődik, hogy más vállalatok anyagigényét nem tudják biztosítani azért, mert valahol le van kötve. Nem lehet kimondottan csak piacigények egyik oldaláról tervezni, hanem nagyon sok szempontból kell nézni és sok szempontot kell figyelembe venni: anyagellátottság, létszám, stb. és végül, hogy a népgazdasági lehetőségek adottak-e. Egyet lehet érteni azokkal az elvtár sakkal, akik azt mondják, ha nem tudják most kielégíteni a piacot, akkor jövőre elvesztik. S ahol nincs magas raktárkészlet, nincs felhalmozott anyagfelesleg, ott egyet lehet ezzel érteni, de máshol nem. Azért ezt is nézni kell. Azután az egész' mechanizmus emberi oldala a következő, amivel foglalkozni akarok. Együtt kell az embereknek, párt és gazdasági vezetőknek ezt megoldani. Biztos vagyok benne, hogy a gazdasági vezetők többsége nem akar rosszat amikor különböző intézkedéseket tervez és akar bevezetni. Viszont tudom azt is, hogy nem minden gazdasági vezető ismeri és mérlegeli a közösséget, amivel a feladatokat végre kell hajtania, meg kell mondani azt, hogy vannak népszerűtlen feladatokat, amiket végrekell hajtani, ugyanakkor azonban azt is meg kell mondani, hogy ezeket úgy kell végrehajtani, hogy meg kell hozzá nyerni az embereket. Ez volt a 3-ik kérdés, amire az elvtársak figyelmét fel szeretném hívni, mert ezen keresztül tudnak eljutni oda, hogy jó hangulat alakuljon ki az üzemekben. De ez azt is jelenti, hogy a vezetőnek, mint politikai vezetőnek hatalmas részt kell vállalni ebben a munkában, hiszen politikai nezetőnek tekintjük a gazdasági vezetőket is. 1 elvetődött az is, hogy vannak vállalatok, ahol már az éves nyereséget teljesítették a félévben. S ez nem jó dolog, nem terveztek reálisan. Vannak balső vállalati tartalékok, ezek feltárása nem megy olyan mértékben, amilyen mértékben igényelné a népgazdaság. Erre is nagyobb figyelmet kellene fordítani. Es általában a belső vállalati kérdésekre nagyobb figyelmet kellene fordítani , mert nagyon szívesen hárítják a dolgokat a felső gazdasági szervekre, holott nem egyszer a helyszínen, az adott vállalatnál van a hiba. Nagyon sok nehézségen kell keresztülmennünk még, nem lehet itt várni egyik percről a másikra nagy változásokat. A korlátozó tényezőket_pártunk és kormányunk nagyon átgondolta és nem lehet várni, hogy ezek hamar lehullnak. Lehet, hogy olyan is lesz
