Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-03-08
10 Pl. a MEO-nak sokkal komolyabb szerepe volt, mint van napjainkban. Nem arról van szó, hogy MEO-t nem hagyunk meg, de nem úgy, mint ahogy a régi gyártmányainkra érvényes volt. Úgy érezzük, eredményesebben segítik megteremteni a nyereség nagyobb tömegét is, ha a régi főosztályok, osztályok csoportosításától eltérően - amelyeket már irányba építettünk fel annak idején - dobban a műszaki képzettségtől függően csoportosítani az erőket, - az uj feladatoknak megfelelő csoportosítással az erőket ennek megfelelő irányba állitsuk. Felvetődött olyan kérdés, hogy a gazdasági vezetés végezzen egy elemzést, hogy mégis milyen körülmények között kellene ezt végezni. Arról van szó, hogy a dolgozók - azt mondhatnám: egésze, vállalja azt, hogy teljesiti ami ezzel jár az ő részéről. De nemcsak a munka intenzitásáról van szó, hanem jobb munkaszervezésről, jobb műszaki előkészítésről, jobb technológiáról, stb. Olyan megállapítás született a pártbizottságunkon: nem is az a kérdés, hogy a dolgozók, hanem a vezetés vállalja-e? Tud-e munkát biztosítani folyamatosan d dolgozók számára? A munkaszervezésnek éri-e el olyan fokát, hogy a dolgozó dolgozzon is és egyben keressen is? Ezért a vezetés dolgozza ki magának,hogy milyen feltételeket kell teremtenie, hogy ezt biztosítsa. A jövő hónapban lesz egy pártbizottsági ülésünk, ahol a vezérigazgató erről beszámol. A pártnak a feladata kivinni ezt a kérdést, hogy a csoportvezetőtől a vezéri^í^sgatóig mindenki gondolkozzon azon, hogyan lehet jobb munkával, jobb technológiával, jobb munkaszervezéssel teljesíteni a tervet. Talán még néhány szót a népgazdasági, üzemi és egyedi, érdek kérdéséről. Többségében ezeknek az összefüggéseit is megtalálja az ember. Meg lehet mondani a felsőbb szerveinknek is azt, amikor az nem népgazdasági érdek. Látni kell az összefüggéseket, mert különben vakon elvinnének egy olyan irányba, amire később nem lesz szükség és az üzem, az üzem kollektívája is megszenvedné ezt. Biztos vannak bonyolultabb helyzetek, mint a miénk. De itt van pl. a géptartozékok kérdése. Azt állapították meg, hogy a népgazdaság érdeke, s mint profilgazdának ki is adták a Danuviának. Később rájöttünk, hogy ebben valóban volt hiány az országban az előző években, amig nagyvállalat nem vette át, de amikor átvette a .o Danuvia és sok munkát, műszaki erőt fektetett bele, kiderült, hogy ezekből közel sem az az igény, ami először mutatkozott, amit előzőleg jeleztek a felsőbb szervek. Mi ezt éreztük az 1967-es évben és elkezdtünk abba az irányba menni, hogy keresünk más gyártmányokat is, olyanokat, amelyek megfelelnek az üzem mind gépi, mind emberi feltételeinek. Ezeket most már felül kell birálni és el is jutottunk odáig, hogy ezekben a kérdésekben a PB szintjén és a vezérigazgatóság szintjén is belelássunk, - és nem tehetik meg most már ők sem, hogy csak kiadjanak utasításokat. A 44 órás munkahérávezetése, a nyereség biztosítása, stb. Szó esett már róla és az az alapja, hogy azokat a különböző tartalékokat, amik minden vállalatnál vannak, feltárjuk. Feladatunk, hogy ezekre mindenekelőtt a vezetők figyelmét felhívjuk. A különböző tanácskozásokon, értekezleteken felszínre is jutnák a hiányosságokba hibák,, ezeket - s ezt figyelemmel kell kisérni - javítsák ki a vezetők, gondolkozzanak rajta, törjék a fejüket és a nyereséget,, ha lehet, duplázzák meg, stb. Sikerült olyan változásokat elérni, mint pl. egyes alkatrészek, amik mindig ráfizetésesek voltak, ma már sokkal magasabb szinten vannak. Vagy pl. azt a különbséget, ami az egyes gyáregységek között volt,
