Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1967-08-11

Talán azt mondanám,hogy a PB elé valamivel konkrétabb fogalmazásban kell majd vinnünk, mert az anyag alapvető megállapitásai igazak, de azért távolról sem ilyen probléma-mentes az élet. A kerület számainak ismerete azt mutatja, hogy az a pozitiv fejlő­dés, aminek tanúi voltunk az elmúlt évben, ez tovább fejlődött. Az elmúlt években mindig az volt a fő probléma: hozta-e a vállalat a termelési sorokat, vagy sem, - ez ma már ilyen közpapi problémává vált. 3 ha nincs is kötelező termelési mutató, de minden vállalat csinált magának egy termelési sort, s ezek szépen realizálódnak, arai a termelési részt jelenti. Az első félév tapasztalatai alapján - amit az anyag tárgyal - úgy néz ki, mintha egy kicsit bizonytalan­kodnánk, hogy az ezéves változó körülmények között mi legyen a kerületi megfigyelés tárgya. Azt nagyra értékelem, hogy miként érvé­nyesülnek a párt- és kormányhatározat ck, de emellett maradt változat­lanul egy csomó probléma, amire figyelni kell. Pl. a termelékenység alakulásának ellenőrzése változatlanul fontos és központi probléma; vagy hallatlanul érdekes mutatója lehet egy vállalatnak a kötbér; vagy a készletek alakulása, - s ezt egy kicsit bőviteném is olyan szempontból, hogy tájékozódni a vevőktől. Vannak ma is olyan konkrét mutatók, amiknek elemzése itt nagyon sokat segíthet. A számokból látni, hogy gyorsabb a volumen-emelkedés, másrészt, hogy a javuló munkának megvan a gyümölcse, hogy általában javult az anyag­helyzet. Leszámítva a létszámhely'zétből eredő túlóráztatásokat, azt lehet mondani, hogy a kerületre az jellemző, amit Kőmives elvtárs vázolt. Három problémát úgy említenék, hogy most Németh Károly elvtárs a VB ülésünkön van. Az uj mechanizmus kapcsán kijövő rendeletek kér­désében, amik alapvetően helyesek, de felmerül egy-két nggyon komoly probléma vállalati szinten. Az egyik a külker, probléma. Kb. 20 más vállalat vezetőjével, vezetői kollektívájával beszéltem, s szinte egyöntetű problémát jelent az, hogy világosan látjuk: alapvetően a vállalatoknak kell a kockázatot vállalni. Azt kellene elérni, hogy a külker, vállalatok jobban legyenek érdekelve a vállalatok tevékenységében. Pl. úgy, hogy annak a vállalatnak a termékeit szorgalmazzák, amikből nekik van a legnagyobb nyereségük. Nincs érdekelve a külker, vállalat abban, hogy a vállalati önköltség csökkenjen, csak olyan formában, hogy olcsób­ban állítjuk elő és olcsóbban tudják eladni, lüi 80 %-ban exportra gyártunk, s az Elektroimpex munkáját úgy értékelem: amit a szocialis­ta piacon csinálnak, azért minden elismerés megilleti őket, de amit a nem szocialista országok felé csinálnak, az semmit nem ér. Nem ösztökéli semmi arra őket, hogy menjenek a nem szocialista országok felé, s nagyon csekély részükről a törekvés e téren. Az uj mechanizmus irányelveiben az volt, hogy megválaszthatom azt, hogy kivel forgalmaztatok. Hát nem választhatom meg, köteles vagyok az Elektroimpexet igénybe venni. Kérhetem a minisztériumot és talán egy fél év múlva másikat kapok. Konkrét javaslatom az lenne, hogy - s én ebben nem látnék semmi különös gondot, hiszen a magyar külkereskedelmi vállalatokkal akadunk forgalmazni, - ne korlátozzanak bennünket abban, hogy melyik külker, vállalattal akarjuk lebonyolítani, mert az Elektroimpexnél nem vagyunk biztosak abban, hogy megfelelően képviseli az érdekeinket. A következő dolog, hogy a vállalatok termelési volumen növekedése a forgóalap növekedését is magával hozza - persze, nem párhuzamosan.

Next

/
Thumbnails
Contents