Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1967-08-11
Ezt a forgóalap kérdést rendezni kell, mivel ez nagyon sok vállalatot - közte bennünket is - igén súlyosan érint. Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy olyan igény nincs, hogy a forgóalap lineárisan emelkedjék á termelési volumenével, de pl. mi 1968-ban 100 m-ösan többet hozunk és nyilvánvaló, a forgóalap is nagymértékben növekszik és ezt a 10 milliós volument nagymértékben vinné el. Tehát a termelési volumenüket gyorsan növelő vállalatokat büntetik ezzel a forgóalappal.- A harmadik az anyagi ösztönzés kérdése. Az uj mechanizmus kapcsán az anyagi ösztönzés problémája - egyrészt 1945 óta kínlódunk vele, másrészt, úgy érzem, a legfőbb politikai problémánk is, - a gazda tudatának és érzetének a megteremtése az ösztönző megteremtése nélkül lehetetlen. Szinte a legnagyobb gond és tanácstalanság ezen a téren van. Nem mintha nem lennének elképzeléseink és nem vezettünk volna be különböző bérezési formákat, stb. - ezek fejlődő dolgok, jó dolgok, de messze nem az, amit szeretnénk elérni. 8 ezen a téren véleményem szerint a kerületnek# is majd nagyon kell ügyelnie arra,hogy ezek a bérformák hogyan alakulnak ki kerületi szinten és megfelelő segitői lesznek-e; hogy mennyire tudjuk, az uj mechanizmusban kihasználni arra, hogy a gazda érzete kifejlődjék. Azt már tudjuk, hogy átlagbér gazdálkodás marad. Nem vagyok abban biztos, hogy a legjobb módszer-e ilyen módon fenntartani az egyensúlyt, hiszen az átlagbér eleve ösztönöz arra, hogy az apparátust tartani kell, s majd komoly harcot kell vivni azért, hogy maradjanak az emberek. Feltétlenül a mozgó bérhányad az, amivel lehet ösztönözni. A bérezéssel meg lehet oldani, hogy a kollektíva Önmaga alakítsa ki ott a .hangulatot. Tehát, hogy a határozat szellemének megfeleljenek, másrészt a politikai hangulat helyesen befolyásolni. Országos szinten és úgy általában az, hogy munkaerő felesleg lesz, munkanélküliség, ez ál-probléma. Amit elmondott ’Kőmives elvtárs a felszabaduló munkaerőkről, az nem az uj mechanizmussal, hanem az átszervezéssél kapcsolatos. A munkaerő piac - legalábbis az uj gazdasági mechanizmus első éveiben - még jóval üresebb lesz, mint jelenleg. — S nemcsak szakmunkásoké ári van hiány, hanem női segédmunkásokat, stb. sem lehet kapni. Nagyon sokat kell majd problémáznia a vállalatoknak, hogy a növekedésből adódó létszám-szükségletet hogyan tudják biztosítani. Az uj mechanizmusra való felkészülésből adódóan az első, hogy a termelés növekedése változatlanul a központi problémát kell, hogy jelentse. Van e téren gond és javasolom, hogy kerületi viszonylatban nagyon kellő figyelemiíiíl kisérjék. Ma általában a vállalatoknál nem elsődlegesen azt nézik, hogy a műszaki fejlesztés,-konstrukcióban és teclinnológiában - maradjon a központi probléma. A vállalati felkészülésekben sokkal inkább néztük a számok másik oldalát, mint ezt. Márpedig az uj mechanizmusban ha nem elsődlegesen a műszaki fejlesztés gyorsításán, megalapozásán történik a termelés növekedése, ha nem is rövid távon, de hosszú távon megbosszulja magát. Az emberi vonatkozásokról: az uj gondolkodási mód, uj vezetési stílus, az uj vezetési módszerek tekintetében látni, hogy milyen maradiak vezetőink egyrésze. Pl. természetesnek veszik, hogy a jogkörök lemennek a vállalathoz, de, hogy az ő hatáskörük egyrészét is lejjebb kell adni, ebben már óriási probléma van. Márpedig az üzemi demokrácia kérdésében is nagy probléma, hogy le kell adni az üzemi kollektíváknak a hatáskört. 1
