Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1967-03-10
Ozimák elvtárs- 6 -az anyagot nagyon jónak tartja, rengeteg uj gondolatot vet fel a mozgalom sajátosságait illetően, hogy hogyan, milyen oldalról közelítse meg a szakszervezet az életet, mint egy nagyon komoly mozgalmi szerv. Amit az önállósággal kapcsolatban felvet az anyag, a helytelen értelmezése, - nagyon ráillik az üzemi szakszervezeti szervekre. Való igaz, hogy néha a pártban akarják képviselni a szakszervezetet. Vannak olyan hibák, hogy nem igen számoltatjuk be a szakszervezetben dolgozó kommunistákat a tevékenységükről. Nincs rendszer benne és nincs felelősségre vonás. Ki van alakulva, hogy az ÜB-titkár általában résztvesz a párt ülésein, az alapszervekben szintén résztvesznek a szakszervezeti titkárok a vezetőségi üléseken és a párttitkárok is résztvesznek a szakszervezet ülésein. Ezek a formai dolgok tehát megtörténnek, de tovább nem mentünk - mondja Ozimák elvtárs, - s itt a probléma. A frakcióülésekbe is nagyon belementünk, s azután nagyon leálltunk róla. Ennek valamilyen válfaját kellene keresni, hogy a szakszervezetben lévő kommunistákkal valahogyan külön tárgyaljunk. Vagy külön-külön, vagy csoportosan beszéljünk velük. A felső vezetésnél és az alapszerveknél nincs probléma, kb. 61 %-kuk párttag, a mühelybizottságoknál már több a pártonkivüli. Ott van azután a zökkenő, hogy a szakszervezeti csoportok, a bizalmiak, ahon túl, hogy a bélyegpénzt begyűjtik, nem csinálnak semmit. Nem is tudják, hogy mit kellene csinálni. Biztos,hogy hónapok is elmúlnak, hogy összehívnák őket, s akkor is csak a bélyegekkel kapcsolatos dolgok merülnek fel, de hogy kivel, hogyan foglalkozzanak, mit mondjanak, mit tegyenek, az már nem kerül szóba. Itt kellene javitani a szakszervezeti csoportok munkáját. Az összehangoltság: felül megtörténik, lemegy az alapszervezetekig, azután nem megy tovább, lvlost már valahogy megkeresik a módját, hogy a pártcsoportok a maguk környezetében lévő pártonkivüliekkel beszélgetnek, de miért nem megy ez a szakszervezeti csoportokon keresztül? Ezeket kell erősíteni, lent, a tömegekkel való kapcsolatot, ne sűrűn, de időnként - éppen a feladatoktól függően -, azok mozgásba állítását és a tartalommal való megtöltését, mert oda nem jutunk le. Már a pártbizalmiak eligazítása is rövidebb és a tagság eligazítása a pártonkivüliek felé, még rövidebben történik. /Schúmeth elvtárs megkérdezi, hogy a szocialista brigádokban eljutottak-e odáig, hogy külön feladatokat kapjanak az ott lévő kommunisták? Ozimák elvtárs válaszol, hogy odáig már eljutottak, de még nem rendszeres./ Takács elvtárs A szakszervezetnél, hasonlóan a párthoz, egy uj helyzet alakult ki. Úgy Ítéli meg, hogy sokszor a pártszervezetek sem, de méginkább a szakszervezet nem tudta pontosan meghatározni, hogy mi is az ő tulajdonképpeni feladata. Ennek következtében az itt dolgozó párttagok, pártonkivüli aktivisták nem is nagyon mérték még fel, hogy milyen módosításokra van szükség az előttük lévő munkában. Elhangzott itt az egyéni érdek és az egész vállalat dolgozóinak érdek-képviselete. Az egyéni érdek-képviseletnél különösebb probléma nem volt, ami egy-egy emberhez, vagy egyetleg több emberhez fiüződik, - de ha pl. azt nézzük, hogy a szociális helyzet javításáért nem sokat tettek; vagy, hogy a munkások helyzete a lehetőséghez képest javuljon.-4
