Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1967-03-10
A munkaverseny, a termelő munka segítésében komoly eredményeket értek el, de pl. a kezdeményezések területén már baj van. A választások során jelentős változások történtek. Mindenütt biztosították a kommunisták többségét a vezetésben. Ennek valószínű, jelentős eredményei lesznek, - de a szakszervezet egész szervezeti élete meglehetősen gyatra - mondja Takács elvtárs. A taggyűléseiket sem igen lehet taggyűléseknek nevezni. A szakszervezeti munka egyik leggyengébb területe - mondja - a színvonalas szervezeti élet, szervezeti munka. Felveti a gondolatot, hogy jó-e az a magas szervezettség,- 96 - 98 % - a szakszervezeti tagság nagy létszáma, náluk pl. kb. 5200 dolgozó. Az a kapcsolat, hogy tagdijat fizet, nem nevezhető nevelésnek. Véleménye szerint a jelenlegi szervezeti forma ennek az 5200 embernek a mozgatására nem alkalmas. Az emberekben benne van, hogy kétévenként elmennek egy ilyen taggyűlésre, de, hogy rendszeresen, gyakrabban elmennének-e, ez nem biztos. El kellene érni, hogy ne csak formálisan tartozzon a szakszervezethez, hanem valamilyen módon megmozgatni, bekapcsolni brigádokba, szocialista brigádokba, stb. Olyan problémáik vannak - mondja Takács elvtárs, - hogy nem azonos módon épül fel a szakszervezet, mint a pártszervezet. Sokkal több alapszervezetük van, mint a pártszervezetnek, s nagy gondot okoz irányításuk. Talán ez is okozza, hogy az irányítás többségében a mühelytitkárokra korlátózódik és nem az ottani szakszervezeti vezetőségre. Meg kellene vizsgálni, hogy szükséges-e a szakszervezeti taggyűlést és a termelési tanácskozást külön tartani. Véleménye szerint a termelési tanácskozáson a szakszervezetnek szinte minden problémáját meg lehetne tárgyalni. A káderek alkalmasságával, felkészültségével kapcsolatban elmondja, hogy náluk a szakszervezeti aktivisták száma a bizalmiakkal együtt 520 ember, ilyen sok kádert kiválasztani, hogy ezek minden szempontból megfeleljenek, szerinte lehetetlen. Ezért a kulcshelyekre kell úgy kiválasztani, olyanokat, akik a legalkalmasabbak a szakszervezeti munka irányítására. Véleménye szerint nem a szakszervezeti munka lebecsülése az, hogy a bizalmiak között nagyon kevés a kommunista. A bizalmiak száma kb. 500, van köztük is párttag, de nem sok, s ez nem a lebecsülés jele, hanem, mert egyszerűen nincs több párttag, A kommunisták irányításával kapcsolatban az a tapasztalata, hogy náluk jól bevált módszer, hogy a legfontosabb szakszervezeti kérdéseket ilyen irányelvben fogalmazza meg a VB és a PB. Az irányelveket pedig a taggyűlésen tárgyalják meg a párttagsággal. Minden mühelybizottsági titkár párttag. Az irányelveket azután feldolgozzák és átültetik szakszervezeti nyelvre. A probléma inkább abban van. hogy a visszakérdezés nincs megtoldva. Náluk csak a SzB-bén adnak számot a szakszervezetben dolgozó kommunisták, igy viszonylag kevés kommunista beszámoltatására kerül sor. Ebből adódóan tehát a többiek kevésbé érzik a felelősséget a feladatok végrehajtásában. Azt kell elérni, hogy az alapszervezeteik is gyakran, rendszeresen számoltassák be a hozzájuk tartozó kommunistákat a szakszervezetben végzett munkájukról. A kommunista aktívák nem alkalmas fórumok a visszakérdésésre, véleménye szerint, tehát valamilyen kisebb egységekben kellene biztosítani, pl. a pártvezetöség előtti elszámoltatás, - s talán ki lehetne terjeszteni taggyűlésekre, persze, ott csak a titkár beszámoltatására kerülhet sor, márpedig arra kell törekedni, hogy minden, a szakszervezetben
