Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1966-03-18
Gábor elvtárs nem ért egyet Somló elvtárasal abban, hogy ne a rendszerünkhöz való feltétlen odaadás szerepeljen elsőként. Szerinte ez a legfontosabb, a rendszerünkhöz való hűség először és azután jöhet a többi. A káder export kérdését is a helyére kell tenni, mert nem abban van a hiba, hogy van ilyen, hanem abban, ahogy csinálják, példa erre a kerületi tanácselnök helyettes beállítása. A centrális vezetésnek is tiszteletben kell tartani a helyi vezetők véleményét, tájékoztatását, s azt, hogy elfogadtassák az illetőt az adott helyen. Javasolja még alaposabban tovább vizsgálni a kádermunka pártellenőrzésének kérdését a személyzeti munka felett. Véleménye szerint ott Van a baj, hogy egyszerűen adminisstrativ tevékenységnek tekintik a személyzetis munkát, s hogy a kádermunka helyzetét évek óta nem tartják napirenden. Ha partnernek tekintik a személyzeti osztályt, akkor az nem lesz ilyen. Hangsúlyozza Gábor elvtárs, hogy most különösen fontos a kádermunkának ilyen értelemben való helyére tétele; az ellentmondásokat, amiket a fejlődés hozott, ezeket fel kell oldani, ügy érzi, ebben nem tettünk meg az adott felsőbb szinten sem mindent. Javasolja: egyrészt a magunk számára ténylegesen egyedileg vizsgálni és nézni, a helyére ráírni a dolgokat, másrészt a felsőbb vezetés felé javasolva, hogy a kádermunka a legfontosabb munka legyen a párt életében, - mert ha az eiaber jó, mindjárt javulhat az a terület is, ahová azt az embert beállítják. Ozimák elvtárs: a jelen Lést jónak tartja. Egyetért© Gábor elvtárssal abban, hogy a kádermunkát is a fejlődésében kell nézni. A szocialista társadalomban nem lehet félretenni azokat az embereket sem, akik megtették a kötelességüket, hanem segiteni, támogatni kell. Az emberiket tervszerűen kell irányítani és tervszerűen kell velük törődni. A kiválasztást illetően megjegyzi, hogy vannak jó szakmai és politikai képzettségű emberek, akik abszolút nem vezető típusúak. Nem mondjuk meg a negatívumokat az illetőidnek és nem vesszük észre sok esetben a pozitívumokat sem. Az üzemekben készített minősítésekben is a való igazat kellene odatárni az .emberek elé. Ebben az is benne van, hogy csali szépeket szeretünk mondani, s nem merik, vagy nem akarják megmondani azokat a dolgokat az embereknek, akik a munkájukban, vagy magatartásukban nem jók. Ez pedig az ember formálása szempontjából szükséges lenne. A kiválasztásnál, hogy kinek a véleményét vegyük figyelembe, kintről hozzunk, vagy belülről emeljünk ki valakit? Ha figyelembe vesszük az emberek gondolkozását, véleményét, a velük való együttélést - s éppen Somló elvtárs olvasta fel Nyers elvtárs cikkéből az ádázé cet, - akkor nem lesz probléma az emberek nevelésével, a velük való foglalkozással sem, vagy a kiválasztással. Csak igy valósulhat meg, csak igy oldódhat meg az elkövetkező időben ennek a munkának a javítása. >
