Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1965-08-27

Olyan is van, hogy az 1956 óta elért eredményeket nem veszik figyelembe, ill. semmibe veszik, - de úgy is jelentkezik, hogy pl. az árleszállitást a szezon elején kell csinálni, - van aki ezt mondja. De ez nem is annyira lényeges, hanem olyan is elhangzik, még volt párttitkár elvtársak részéről is, hogy ez revizionista, nem egészen kidolgozott ez a politikai irányvonal a párt részéről. Az egyes jelenségekből, csinálnak általánosságokat és visszakövetkeztetik a vezetésre. Jelenleg a filmtudományi Intézetben jelentkezik legélesebben ez, s itt kell a legnagyobb harcot folytatni ellene.

Ami a párttagság beszámoltatását illeti, könnyű helyzetben vannak, mert a legtöbb helyen 10-12 csak a párttagok száma. A pártmunka területei általában szét vannak osztva. Ahol sok a vidéki dolgozó, ez külön probléma, mert ezekre külön Vigyázni kell és úgy elosztani a párttagokat, hogy erre a területre is jusson. Ez rendkivül bonyolultan jelentkezik, mivel elég kevés a párttagok száma, ezért alakult ki az a szokás, hogy a taggyűlésen adják ki a feladatokat és a taggyűlésen is számolnak be.

V it a :

Somló elvtárs: Véleményem szerint nagy jelentősége van annak, hogy a tudományokkal ma már tudományo^fogíalkoznak és a tudomány ma már nagyon közel áll az élethez. Azelőtt nem volt ilyen, hogy a tudósság foglalkozás legyen, ma pedig már milliókra tehető a tudósok száma, s mivel egy nagyon megbecsült foglalkozássá vált, elég nagy az igyekezet a tudós pálya iránt. A nehézségek onnan fakadnak, hogy a tudományok olyan mértékben specializálódtak, hogy egyrészt az egyik ember feladatát és munkáját nem is tudja megitélni,még az azonos szakmáju munkatársa feladatát sem. A másik ilyan probléma az információ problémája. A publikációk, amik a világon megjelennek 5 5-a hasznos, és 95 %-a haszontalan.

Elvileg arra az álláspontra helyezkedünk, hogy nem várunk el közvetlen hasznot a tudományos munkától. Ez nyugaton nem igy van, mert ott közvetlen hasznot várnait, gazdasági eredményeket is. Itt felmerült egy olyan kulcsember a tudományban, akit nyugaton úgy hívnak, hogy tudományos menedzser, s a társadalom a tudomány hasznát ezeken a menedzsereken keresztül akarja lefölözni. Mivel a tudomány pénzbe kerül, nyilván ezért a tőkés abból anyagi eszközöket is akar kihohni, ezért a tudományos intézmény vezetésének központi kérdése, hogy hogy ossza el az anyagi eszközeit, hogy dotálja a tudományos munkatársait, kivel itt nincs központi mérték, ezért rendkivül nagy a szubjektív megítélés jelentősége.

Mátrai elvtárs azt hiszem, nagyon találóan nevezte embermuzeumnak ezeket az intézményeket, ahová a nem használható embereket egy helyre odacsoportositják. Ez az egyik forrása, a másik pedig a buli, hogy « nemrLátható eredményért dolgozik, hanem, hogy megfelelő életformát alakítson ki magának.

Ez azután a társadalmi oka, hogy mindazokat az ideológiai zavarodottságokat megtaláljuk ezeknél a bizonyos intézményeknél, - s a megítélés rendkivül nehéz. A mi rendszerünkben rettenetesen félünk a szubjektív megítéléstől. Üzemben vannak objektív eredmények, amik alapján meg lehet ítélni, de a tudományos munkában nem egészen lehetséges ez, s ezért van nagy szerepe a szubjektív megítélésnek. 1 itt az igazgatónak és a